Lehetséges, hogy ennyire nyomorult vagyok, vagy természetes, hogy még valahol szeretem, és látni akarom?

Barátom kedden msn-en dobott, egy hónap járás után. (azért msn-en, mert nem bírna a szemembe nézni -.-) Azt mondta azért, mert nem szeret. Reggel óta ezen gondolkodott, állítólag, de azelőtt nem.

Szerdán mondtam neki msn-en, hogy beszélni akarok vele, de azt mondta beszéljük meg ott. Azt mondta, hogy szeret még mindig, de piszkálták vele hogy kicsi vagyok hozzá, és ezen felhúzta magát, és azért szakított. Megjegyzem, ő 8. osztályos, én meg 7.-es.

Ma az udvaron láttam, a hajam mögül ránéztem, és nézett engem... Következő szünetbe úgy kiakartam volna menni, annyira jól esett volna látni. Aztán némán elsétálni mellette. :S Nem jönnék vele újra össze, mégis, ha soha többé nem láthatnám, fájna.

Ez veletek is volt már így, hogy valakit akit utáltál, azért még látni akartál...?