Szerintetek mit tudok tenni a dologért?

Előre szólok, hosszú lesz.

Gyermekvédelemben dolgozom, és a csoportomban levő egyik gyerek osztályfőnökével már vagy két éve alakulnak a dolgok.

Régebb óta ismerem, elég sok közös ismerősünk van, ugyanoda járunk szórakozni, stb.

Az elején ő volt aktívabb, de én - pont azért, mert akkor ismertem meg, amikor nagyon zűrös volt az életünk mindkettőnknek (nekem egy nagyon gáz bántalmazó kapcsolattól való elszakadás, neki egy ötéves párkapcsolat eléggé nem szép lezárása), elutasítottam. Aztán még vagy négyszer, de mindig ott volt bennem. Féltem, hogy megint az lesz mint az előzőnél, és hogy ha elmélyül a dolog, akkor sose lesz már semmi sem úgy, mint régen.

Ő ezek után háttérbe húzódott, viszont ettől függetlenül ott voltunk egymásnak, találkozgattunk rendszeresen, volt, hogy ott is aludtam nála, vele anélkül, hogy lett volna bármilyen szexuális jellegű.

Ez tartott nagyjából egy fél évvel ezelőttig, amikor sikerült elég rendesen összegabalyodni, majd, mivel nagyon jó volt együtt, még jó párszor.

Két nagyfia van, be is mutatott nekik, nagyon szeretnek. (a nagyobbik nagyjából három nap után anyázott le véletlenül.)

Ezek után pedig hirtelen változott a dolog: megijedt, nem keresett, elutasított, viszont valahogy mindig egymás mellett kötünk ki, mert hol én, hol ő az, aki - ha nem is kimondva- de kezdeményez.

Nagyon sokszor próbáltam már meg felejteni, meg csak barátomként tekinteni rá, de nem megy.

Valahogy azt érzem, hogy ő az aki nekem való, mindenek ellenére. És azt hiszem, hogy ő is így van ezzel.

Ne mondjátok, hogy hagyjam ott, mert megpróbáltam.