Normális hogy kétségek gyötörnek ha nem vagyok együtt a barátommal?

Sajnos két külön városban élünk (én Győrben, ő Sopronban), heti egyszer-kétszer találkozunk, akkor nagyon jól érezzük magunkat. Olyankor úgy érzem hogy a boldogságomnak nincs határa.

Valamiért úgy érzem hogy nem szerelmes belém úgy igazán szívből, bár lehet hogy bebeszélem magamnak. Lassan egy éve vagyunk együtt, és még nem költöztünk össze, mindkettőnknek biztos munkahelye van, hozzá költöznék, minden jó lenne.

A facebookon nem rakott ki egyetlen közös képet sem rólunk, a telefonjában sem vagyok kirakva háttérnek. Tudom ezek ilyen közösségi cuccok de hát jól esnének.

És nem olyan érzelmes mint amilyenre vágyok: Nem mondja hogy mennyire rossz hogy nem vagyok mellette, hogy ne menjek haza, éljek vele, hogy mennyire szerelmes belém stb..

Az összeköltözést annó ő ajánlotta fel, de ennek már hosszú hónapjai vannak. Én igent mondtam, de ő azóta időt kért mert hogy helyet kell csinálnia nekem és hogy le kell szoktatnia a haverokat az átmászkálásról.

A facebookot is mondtam már neki, de nem igazán foglalkoztatja egy közös kép kirakása.

Én vagyok a második hosszabb kapcsolata, de az előző sem volt egy nagy szerelem neki.

Nekem mondja hogy szeret, hogy családot szeretne velem, ha megírom neki hogy hiányzik akkor viszonozza. Nagyon gondoskodó és vigyáz rám.

Máshogy fejezné ki a szeretetét? Vagy ti is kételkednétek a helyemben?