Ez minden kapcsolatra igaz! Vagy mégsem?

Nem, nem minden kapcsolatra igaz.

Van, ahol minden a két fél egyaránt törődik a másikkal, ugyanannyira szeretik egymást, egyaránt fontos számukra a kapcsolat, és mind a két fél egyaránt hajlandó áldozatot hozni, és nem csak az egyik többet.

Egyébként szerintem az lenne az ideális és normális, ha mind a két fél ugyanannyira törődne a kapcsolattal.

Minthogy én a magam érzelmeiről tudok csak teljes bizonyossággal beszámolni, és ugyanezek az érzelmek valószínűleg másképp manifesztálódnak a páromban is, szerintem összehasonlíthatatlan, ki mennyire szereti a másikat. Sőt, mondok jobbat, kívülállóként sem lehet ezt meghatározni. Milyen szempontok szerint vizsgálsz megbízható mérőeszköz hiányában egy belső folyamatot? Bevallásos alapon? Főleg, hogy te a társaid nyilvános viselkedése alapján ítélsz? Ez nagyon nem általánosítható megfigyelés, otthon lehet, hogy a másik fél is van annyira ragaszkodó és szerelmes, mint akit te jobban kötődőnek láttál, csak annyi, hogy az egyikük kicsit jobban visszafogja magát társaságban, utcán, emberek között. Például. Vagy például azt is elég merész dolog feltételezni, hogy az érzelmek azok egyszer eljutnak egy bizonyos szintre, és akkor amíg el nem múlnak teljesen (már ha egyáltalán), akkor végig ugyanazon a szinten maradnak, kilengések, hullámzások, minden ilyesmi nélkül.

Átlagot tudnék mondani, hogy mondjuk 10es skálán átlagban 9-re tenném a szeretetem a párom iránt, de bevallom töredelmesen, vannak olyan napok, amikor csak 7es mondjuk, és olyan is van, amikor 10. Hangulattól, környezettől, körülményektől, a másik viselkedésétől függnek ezek. Nem vagyunk gépek, akiket csak a bevitt információ befolyásol.

Szóval nem, én nem mondanám ezt a kijelentést valósnak.

El nem tudom képzelni, hogyan lehet ezt kimérni, - meg minek. Ha fennáll a kapcsolat, akkor nincs jelentősége.

Ez viszont két külön dolog:

"sokkal több mindenre hajlandó lenne a másikért és sokkal jobban kimutatja érzéseit, szeretetét. "