Szerintetek ahol gyerekek vannak, ott maradjanak együtt a szülők akkor is, ha rossz a kapcsolatuk és már szinte csak gazdasági közösséget alkotnak?

Ne...

Inkább külön, mint egy rossz kapcsolatban.

Én egyedül nevelem a két kisfiamat. Életem legjobb döntése volt, hogy külön váltak útjaink a férjemmel. Csak egy kínszenvedés volt már az utolsó másfél-2 év. De a gyerekek miatt próbáltuk, és végül beláttuk, hogy nem szabad. A gyerekeknek sem jó olyan "család"ban felnőni, ahol azt látják, hogy a szülők nincsenek jóban...

Nehéz, nagyon nehéz egyedül, de sokkal jobb mégis...

Én nem értek egyet azokkal, akik a gyereket hozzák fel, mint indok az együtt maradásra. A gyerek a csokitortától is boldog, de nem biztos, hogy azzal jót tesz az ember, hogy mindennap azzal tömi.

Hát a megalkuvás is kb. ezzel egyenértékű. Sok ismerősöm van , akinek a szülei különféle megoldásokat preferáltak. Többek között ismerek olyat is, akik a gyerek miatt maradtak együtt. A nő egyszer nekem azt mondta, hogy már így túl az 50-en ő megbánta a dolgot.

A fia felnőve elhidegült a szülőktől. Mikor már felfogta mi történik körülötte gyávának tartotta őket és igyekezett kilépni a családból, mert nem bírta a légkört otthon, Hiába nem veszekedtek, nem balhéztak. Arról nem is beszélve, hogy az anyának aztán eljött a nagybetűs szerelem, de csak szerető kapcsolat lett belőle, ami szintén tönkretette a szeretőjét is és őt is. Most már meg túl késő ahhoz, hogy újrakezdjék.

Ha valaki tényleg a gyereke érdekeit tartja szem előtt, akkor az annyit tehet ebben a helyzetben, hogy nem kicsinyeskedik. Próbálja megtartani az emberi viszonyt a másik féllel, bármi okból is van a különválás, megérti, hogy a gyereknek szüksége van az apjára/anyjára ugyanúgy és nem szabotálja, a másik oldal törődését (vagy kísérletét). Persze van amikor ez baromi nehéz dolog, mert a másik fél ebben nem partner, de akkor is a gyerek érdeke, hogy ne ellenségként vagy csendestársként gondoljunk a másikra.

Ezt meg saját tapasztalatból tudom, mert az én szüleim elváltak, de ott tettek keresztbe a másiknak ahol lehetett. És erre én voltam a fegyver. Szóval engem nem válásuk viselt meg, hanem az a gyűlölet ami egész gyerekkorom végigkísérte.