Teljesen kivagyok. életem szerelmével vesztem össze. 33ffi vagyok ő 23éves nő. Talán kiütközik a korkülönbség. Most nagyon magam alatt vaagyok. Sirok mint egy gyerek. én csak annyit kértem h mutassa ki hogy szeret. Mikor mulik már el?

Ez is olyan, mint a gyász. Gyászold meg. Nem könnyű, kösd le magad. Találkozzál ismerősökkel, haverokkal, barátokkal, találjatok ki programokat. (Ne vedelés legyen!) Ha egyedül vagy, olvass, hallgass zenét, nézzél filmet, a testmozgást is ajánlom. Utána, ha túl vagy rajta (az idő a legjobb orvosság), keress egy életkorban inkább hozzád illő, közelebb lakó nőt, akinek te leszel a fontos, nem a jogsi. De csak akkor ismerkedj másik lánnyal, ha már meggyászoltad a meggyászolnivalót.

33/F

Ha olyan vagy, mint én, akkor nem mostanában. Nekem 15 és fél éve tart. Abból igazából 12 éve nem is találkoztunk rendesen személyesen, mégsem tudom elfelejteni. Mindennap gondolok rá, és mindennap megnézem, mi történt vele, legalább így interneten. Ő a héten ment férjhez éppen. Még mindig eléggé a hatása alatt vagyok, de azon a napon teljesen kész voltam. Remegett minden porcikám, sírtam én is, és spontán érzelemkitöréseim voltak folyamatosan. Pedig nem is ért váratlanul a dolog, tudtam régóta, mikorra tervezik az esküvőt. Illetve természetesen örülök is nagyon, mert látom rajta, hogy boldog, és ez a legfontosabb. De valami akkor is megváltozott aznap. És az én hangulatom is, azóta semmihez sincs igazán kedvem...

30/F (30/N)

Összevesztetek, vagy szakított veled?

A korkülönbségnek ehhez semmi köze.

Nekem se volna elég heti egy találka, főleg, ha másként meg nem mutatja, hogy szeret.

Hát, lehet, hogy már nem szeret.

Addig biztosan nem múlik el, amíg ebben élsz.