Lehet ezt kezelni úgy, hogy senki se sérüljön?

Köszönöm, tök igazatok van, én is így gondolkodom egyébként.

Viszont mi van akkor, ha már 6 éve tart ez az állapot és már sokszor, sokféleképpen kértem, hogy legyen már vmi változás, hozzuk már vissza a tüzet, a romantikát a kapcsolatunkba, mert én így nem vagyok boldog.

Mindig leokézza a párom, pár napig kedvesebb, figyelmesebb, azután persze megint belekényelmesedik és meló után csak a tévét nézi...

Amúgy szeretem őt, egy tök jó ember, viszonylag jó apa is, sokat foglalkozik a gyerekekkel, viszont nagyon sokat dolgozik és kevés szabadideje van, így tul.képpen rám marad minden egyéb más teendő, talán ez is az oka az állapotunknak.

Időnként lelépünk a gyerekek nélkül is (évi pár alkalommal) 1-1 éjszakára, nagyon ritkán egy külföldi/wellness hétvégére, de ez nekem nem elég, én a mindennapokban is szeretném azt érezni, hogy szeret, imád, szexinek és kívánatosnak tart és ezeket természetesen már sokszor el is mondtam neki, ennek ellenére még mindig ugyanott tartunk.

Magamról annyit, hogy 36 évesen azért pár évet letagadhatok és a 2 gyereket is, konkrétan minden nap kapok szinte bókokat idegenektől vagy kollégáktól, ismerősöktől, tehát nem hagytam el magam, igényes és ápolt vagyok, úgyhogy nem ez az oka az ő viselkedésének.

Annyira jó érzés egyébként újra NŐNEK érezni magam, nemcsak egy házvezetőnőnek, bébiszitternek és ürítőedénynek...

Nyilván nincsenek illúzióim, tudom, hogy a legtöbb pasi csak addig bókol, amíg leimádkozza a bugyit, meg amíg hat az újdonság varázsa :)

1 szó, mint 100: nem akarom elhagyni a férjem, nem akarom tönkre tenni a kapcsolatunkat, sem másét, sem a gyerekeim életét, viszont annyira jó, hogy újra érzem, hogy ÉLEK!!!

A kérdés nyílván elméleti, de van ehhez jogom úgy, hogy mástól kapom meg ezt az érzést? Vagy ez csak úgy tisztességes, ha elhagyom a férjem még akkor is, ha ezt tényleg nagyon-nagyon nem akarom???