Én verem nagy dobra? Vagy ez tényleg ennyire az én jövőmről is szól?

Mit tanul?

Vannak olyan szakok, ahol sajnos a vizsgajegy és a tanulás mennyisége között nincs érdemi összefüggés és sajnos a rossz értelemben... Pl. nekem is volt olyan vizsgám, amire 1000 oldalt kellett bemagolni, ami rengeteg idő.. Én az utolsó 10 oldal kivételével tényleg rendesen és becsületesen megtanultam. Niylván abba a 10 oldalba kérdeztek bele, és bukta lett a vége. A családom annyit látott belőle, hogy nem vagyok otthon, és megbuktam. Arra következtettek, hogy nem tanultam, hanem szórakoztam tanulás helyett.

Nem biztos, hogy teljesen egészében látod a dolgokat...

Szerintem őszintén beszéljetek a dologról, és együtt meg tudjátok majd oldani. :)

Ez igazából érthető, ha kiábrándító, és nem feltétlen azért, mert sikertelen, egy ember álljon ki a párja mellett a bajban is, hanem azért, mert egyértelműen lejön belőle, hogy link alak, és zéró a felelősségérzete.

Én egyetemista vagyok, az évek során randiztam olyannal is, aki sosem tanult, meg olyannal is, aki mindig szépen felkészült, és hihetetlen fegyelemmel készült minden vizsgára (és rám is hihetetlenül ösztönzőleg hatott az utóbbi), és nyilván én is voltam ilyen is meg olyan is, főleg eleinte vettem kevésbé komolyan a dolgot, de igazából baromi nagy kínlódás olyannal lenni, aki folyton stresszes és folyton panaszkodik, de az égvilágon semmit nem csinál azért, hogy kikerüljön abból a helyzetből. Volt egy pasim, akinek kb két tárgya volt egész félévben, mert nem tudott többet felvenni a csúszások miatt, és amúgy nem volt buta egyáltalán, csak hát ő is bulizott, meg mittudom én, és félévkezdés harmadik hetében már azon nyekergett, hogy jaj, de sok lesz és nehéz lesz neki az a két vizsga, mikor én meg ott voltam 48 kreditnyi tantárggyal és napi 10 órákat dekkoltam az egyetemen :D És ahelyett, hogy elismerte volna, hogy elb-szta az idejét, mindig azzal takarózott, hogy ő lassan tanul. Valahogy nem tudtam őszintén együtt érezni vele.

Mindenkinél előfordul, hogy egy vizsga vagy egy félév nem megy túl jól, és nyilván egyéni készségtől meg tárgytól is függ a dolog, de szerintem az már az éretlenség és a felelőtlenség jele, ha valaki minden félévben lemarad valamivel, és aki bármiért tenni is csak fél nappal előtte tud. Ez alapvetően elég sokat elmond az ember jelleméről, és azért ilyennel én nem terveznék hosszú távra túl szívesen.

Szerintem a párod nagyon jól tudja, hogy link alak, ezért is lesz rád mérges, ha segíteni szeretnél neki, és ahelyett, hogy elfogadná, inkább védekező mechanizmusként bemérgesedik és kiabál (ez mondjuk egy alapvető manipulációs technika, ami bármilyen helyzetben elég problémás viselkedés). A párod gondolom tipikusan az a fajta ember, amiből elég sok van, hogy folyamatosan panaszkodnak, hogy az élet milyen nehéz, meg mennyit kell kínlódniuk, de igazából saját maguk generálják a problémájukat azzal, hogy elcsúsznak a határidőkkel, a tanulással, egyéb teendőkkel, és felelősséggel, mert az átmeneti élvezeteket többre tartják. Ez számomra abszolút nem felnőttes viselkedésre utal, és érthető, ha nem tartod vonzónak.

Olvasva a leírtakat,

szerintem a párodnak teljesen megfelel az egyetemista élet, neki nem számít, ha száz évig húzza így. Te hiába aggodalmaskodsz, ha elutasító, akkor az is fog maradni. A leírtak alapján nem egy irányba eveztek. Ő még linkeskedne, Te már családra vágysz. Ha a két irány nem kezd el közeledni, akkor ennek vége lesz.

Hát ezzel a történettel több baj is van.

Egyfelől a mai világban 200 km távolság nem távolság. Persze, nyilván ha minden fillér ki van számolva, akkor nem egyszerű megoldani, de azért pláne, ha tanul az ember, akkor a kedvezményeket kihasználva hazautazni nem olyan nagy ördöngösség. Az is benne van, hogy szintén, a mai világban ha hetente látjátok egymást (hétvégénként), az nem egy tragikus távkapcsolat. Ilyen az élet, benne van, nem csak tanulás, de meló alatt is, hogy az embernek távol kell lennie a szerettétől. Ezzel jobb megbarátkozni. A napi szintű távolságtartásra számos ingyenes eszköz van már. A megfogalmazásod alapján gondolom nem csak az idejét, de a pénzét is tölti a szabadidőstevékenységek kapcsán, tehát gondolom, hogy abból pedig jutna arról, hogy időnként hozzád utazzon.

Én is dolgoztam távol a szerelmemtől, rengetegszer leptem meg azzal, hogy elutaztam hozzá, igazából ez csak olyankor maradt el, amikor már a fáradtságtól nem tudtam útnak indulni.

Azt sem értem a történetben, hogy ha nem a tanulással foglalkozik, akkor ugyan miért van távol? Ha bejár órákra, akkor egy értelmes embernek már tanulnia sem nagyon kell, hogy meg legyen az elégséges. Ha nem jár be, miért van távol? Ha nem készül a vizsgákra, miért van távol a vizsgaidőszakban?

Igazából nem biztos, hogy őt kell meggyőznöd, vagy megváltoztatnod, azt kellene átgondolnod, valójában azt a férfit szereted-e, aki most így éli az életét. Egyáltalán olyan férfi-e, mint amilyen képet kiállítottál magadban benne?

Én a második házasságomban élek, a feleségemnek is a második házassága.

Az első férje pont ilyen volt, mint amit leírsz. A képesítésének megfelelő munka az bűdös volt neki, és annyi pénzért nem dolgozik a férfi szerinte. Beíratkozott főiskolára még a feleségem unszolására, de azóta se diplomázott le, jele sincs, hogy szándékában állna. A főiskolát ő is arra használta fel, hogy ellógjon ide-oda, mellette sportoljon. A pénzt a feleségemnek kellett víratania ha építkezésre kellett, ha nyaralásra.

Szerintem nem a párodnak, magadnak kell feltenni egy pár kérdést, és alapvetően ebben a helyzetben szerintem neked kell döntést hozni, nem neki. Ő valószínűleg nagyon jól el van.

Egy férfi sosem lesz stresszes a tanulástól, sem a munkától. Ez az életünk szerves része, ez tesz minket azzá ami. Vannak kivételek, de a celeb kategóriába esőktől eltekintve ritkán tudnak eltartani egy családot a haverok és a buli mellett, a saját szórakozásukra is egy idő után lejmolni kell a pénzt. Ez van.