Mennyit beszéltek a párotokkal nap közben, munka közben?

27 éves nő vagyok, a párom 30. 2 éve vagyunk együtt, nem élünk együtt, de minden lehetséges időt együtt töltünk. Egy helyen dolgozunk, nem ugyanazon a részlegen, de általában a munkaközi szüneteket egyszerre tudjuk időzíteni. De az a baj, hogy emiatt állandóan kapkodnom kell. Kapkodva reggelizek, mert ő nem eszik, így rohanok enni, rohanok hozzá, majd rohanok vissza dolgozni. Rövid szünetben rohanok át hozzá szólni, hogy szünetem van, aztán futás szünetelni. Ebédnél sietek enni, mert ő gyorsabb evő, már ha eszik egyáltalán, én lassabb, így megintcsak kapkodok. Ha épp nem úgy jön ki, akkor az rosszul esik neki. Ha ő délutános, akkor a délelőttjeim szintén így telnek, minden szünetben rohanok. Az étkezőben nincs térerő, így kapkodok az evéssel, mindennel, hogy olyan helyre tudjak aztán menni, ahol van térerő és tudunk beszélni. Van, amikor wcre sincs időm elmenni, mert ha keveset beszélünk, az rosszul esik neki. Kezd nagyon elegem lenni, hogy másból sem állok ki egész nap, csak hogy sietek, kapkodok, idegeskedek. Elvileg telefon sem lehetne nálam munkaidőben. Megmondani nem nagyon lehet neki, vagyis inkább nem merem, mert tuti balhé lenne, mert azt hinné van valakim, vagy hogy már nem szeretem vagy bármi ilyesmi. De én így szétszakadok. Nem tudom mit csináljak, normális ez így?