Tudom fura kérdés, de szerintetek mondjam neki?

Mostanában nem volt túl felhőtlen a viszonyunk a párommal. Egy éve vagyunk együtt és kb fél éve kezdtem érezni először, hogy kezd elhidegülni tőlem. Próbáltam vele ezt megbeszélni, rájönni hogy mitől van ami nagyon nehezen sikerült mert mindig csak köntörfalazott. Mindig mondott valamit, de éreztem rajta, hogy nem mond el mindent és így nem tudtunk megoldást keresni a problémára, csak romlott a helyzet. Aztán nemrég végre sikerült kihúznom belőle a probléma igazi okát. Elég vegyes érzelmeim voltak ezután, mert örültem, hogy sikerült megbeszélnünk és, hogy mindketten azt szeretnénk, hogy ezt rendbe hozzuk viszont kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj mint hittem és elmondta hogy volt olyan pont, hogy elgondolkodott azon érdemes-e folytatni. Nagyon aggódtam, hogy sosem lesz már minden a régi és hogy annyira elrontottuk, hogy nem lehet helyrehozni. Ennek ellenére mostanában érzem, hogy nagyon sokat változtak a dolgok pozitív irányban és én ennek kimondhatatlanul örülök. Így egyre jobban hiszek abban, hogy sikerülhet megoldanunk és a kétségeim egyre jobban szállnak el. (Elnézést a sok fecsegésért, de szeretek mindent részletesen leírni) Tehát a kérdésem mindezekhez kapcsolódóan, hogy szerintetek mondjam neki biztatásképp, hogy észrevettem hogy változott és nagyon örülök neki, vagy fölösleges? (Ez azért kérdés mert ebben a helyzetben én nem tudok semmit hozzátenni a kapcsolatunkhoz amivel előrébb lendíteném a változást ez most csak rajta múlik és nem tudom eldönteni hogy ezzel vajon segíthetek-e neki vagy nem)