Mit tegyek, ha azt érzem, nem szeret eléggé a párom?

Én nagyon szeretem őt, és lehet, hogy épp emiatt már kicsit kórosan ragaszkodok hozzá, figyelem a reakcióit, lehet, hogy félreértek helyzeteket vagy beleképzelek olyasmit, ami nem igaz...nem tudom. Egy-egy összeveszés után képes vagyok azt érezni, hogy vége van köztünk mindennek. Hajlamos elég ellentmondásosan viselkedni velem, ami megzavar. Egyik pillanatban "nagyon szeret" a másikban "utál". Egyszer közömbös, máskor figyelmes. Tudom, hogy nem lehet senki folyamatosan "topon", de úgy gondolom, ha valakit szeretünk, akkor mindig törekszünk arra, hogy türelmesek, figyelmesek legyünk vele, akkor is ha rossz napunk van. Ő nem ilyen. Az aktuális hangulata határoz meg mindent, képes nagyon megbántani, csúnyán beszélni velem..stb. Utána megbánja, elnézést kér, őszintén (de a tüske nyilván bennem marad). Többször kaptam már apró hazugságokon is. Egyik nagyobbnál kértem, hogy ezt ne tegye, bízzon bennem és legyünk őszinték egymáshoz; mire kifejtette, hogy nem ígérheti meg, hogy soha többé nem hazudik nekem. Ezt a kijelentést végül is vehetem egy nagyon őszinte vallomásnak is (hisz ki ne füllentene időnként),viszont így az én bizalmam is megrendült kissé iránta. :( Mikor ezt elmondtam neki, nem értette.. Valamikor rendkívül jót tudunk beszélgetni a közös jövőnkről, a gyakorlatban viszont nem látom, hogy bármit is tenne érte. Csak annyit mond, bízzak benne!(de tettek nélkül nem tudom, mire fel?)Igaz, nem egyszerű, hiszen távol élünk és dolgozunk egymástól és csak hétvégente találkozunk, de már több, mint 2 éve járunk, 30 évesek elmúltunk és még mindig nem történt előrelépés. Lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, lehet, hogy minden párkapcsolatban van legalább ennyi probléma... de nem tudom meddig várjak még, mi van akkor, ha csak "nem kellek eléggé"?