Nem szeretem a napi túlzott fizikai érintkezést. Ez nagy gond lehet egy párkapcsolatban?

Egyszerűen nem esik jól, hogy folyton ölelgetnek, pláne ilyen melegben, jobban szeretem, ha nem tapadok rá a barátomra, nem melegszünk/izzadunk össze. Barátom viszont elég bújós típus, nekem túl sok már.

Mondok konkrét példákat, hogy megértsétek. Most így nyáron sokat járunk strandra, szeretek napozni, sőt simán alszom 1-2 órákat is napozás közben, ez engem nagyon kikapcsol. Viszont ha a barátommal vagyok, folyton oldalasan fekszik es hozzám simul, simogat, folyton csókolgat, helyezkedik. Megkérem mindig, hogy kicsit hagyjon, most szeretnék aludni, pihenjen le ő is kicsit, de mintha meg se hallaná. Na, a másik probléma hasonló. Az együttalvás. Szeretek összebújni a barátommal az ágyban, de én egyezerűen képtelen vagyok úgy elaludni! Nekem van pár jól bevált, kényelmes pózol,, illetve alvás közben is jobban szeretem, ha van egy kis saját szférám. Továbbá, múltkor a strandon beültünk egy termál(!)vízbe, ott is csak kicsit lazulni akartam, ülni és nézni ki a fejemből, de a barátom rángatott összevissza, belehúzott az ölébe (állt neki), csókolgatott, magához szorított, akkor is meg kellett külön kérnem, hogy most ne, most nem esik jól. Nekem túl sok.

Olvastam sokat az 5 szeretetnyelvről. Barátomnál ezek szerint a testi érintkezés sokkal jobban kifejezi a szeretetet, mint nálam. Nekem túl sok. Akárhányszor egymás mellé kerülünk (és épp nincs semmi dolgunk), jön ez a simi-tapi-stb kombó. Persze, én is szeretek ölelkezni, csókolózni, meg a szexualitás is jól zajlik köztünk, de úgy gondolm, ezeknek a testi érintkezéseknek legyen meg a maguk varázsa, nekem ez sok, szó szerint fullaszt már! Visszaterve a szeretetnyelvkre, számomra többet jelentenek a kedves szavak/tettek, mint az, hogy folyton magához ráncigál. Többször beszéltem vele hosszabban is és spontán is a dologról, de valahogy mindig átível ezen a dolgon és semmi se változik. Illetve, ha valamikor megkérem, hogy most ne húzzon magához, mert nem esik jól (tegnap peldaul leégtem és kicsit panaszkodtam, hogy fáj. Na ekkor rögtön elkezdte puszilgatni, de a borostája még jobban irritálja a bőröm, és akkor megkértem, hogy ne csinálja, mert nem kellemes, utána durci volt részéről).

Ilyen típus vagyok, egyszerűen nem szeretem, ha egész nap ölelgefnek, meg puszilgatnak, szükségem van egy kis saját szférára. Az exem is szerencsére hasonló típus volt, vele inkább lelki társak voltunk (na az a másik véglet), de a jelenlegi párkapcsolatomban feszengek ettől a dologtól. Én is szoktam barátokkal, barátnőkkel, családdal ölelkezni (pl anyához is random odamegyek és megölelem, ha hirtelen elkap az az érzés), de ami sok, az sok. :D

Viszont félek, hogy ez a jelenlegi kapcsolatomat tönkre fogja tenni (szerintem már tönkretette, szakításon gondolkodom, mert mintha nem értene meg)), esetleg a későbbiekben is hátrányos lesz. Ez mennyire taszító a férfiak számára?

19/L