A barátnőm világ életében fiúkkal szeretett jobban barátkozni, nem az a "csajos csaj". Igényli a figyelmet és elég sok emberre ír rá. Ő azt állítja csak haverokat keres, nincs baráti köre sem. Hogy tudnám kordában tartani a féltékenységem?

Hát ha alapból barátkozós, típus, azzal nem nagyon tudsz mit kezdeni. Én alapvetően nem nagyon szeretem/értem az ilyen kétségbeesett barátkeresést, de nem ítélkezem, ha neki ez kényelmes, oké.

Nem feltétlen ad okot féltékenykedésre, bár függ attól, hogy hol keres "barátokat" (pl a társkereső erre nem a megfelelő platform), és milyen jellegűek a beszélgetések (flörtölés nyilván nem fér bele).

Szerintem fontos éreztetni vele, hogy azért eszébe jusson, hogy te vagy a párja. Nem ráakaszkodásról beszélek, de azért tudja, hol van a helye, ki mellett, és hova köteleződött el. Azért ne tarts távolságot, hogy jófejnek és lazának tűnj, amiért "nem drámázol" és megengeded neki, hogy agy nélkül barátkozzon, mert akkor azt fogja hinni, hogy tök mindegy mit csinál, te úgyis elnézed neki. Azt pedig nyilván te sem akarod.

És amúgy... nem tudom, mennyire komoly probléma ez neked, de most őszintén, szerintem ha ez egy olyan dolog, ami miatt nagyon meg kell erőltetned magad, hogy ne tűnj ilyennek vagy olyannak, vagy ne essen rosszul, akkor talán nem ilyen személyiségű partner a legmegfelelőbb neked.

Magadat kell helyretenni, nem őt. Ha féltékeny vagy, az annak a jele, hogy nem bízol MAGADBAN. Nem benne, hanem MAGADBAN. Mi a legrosszabb, ami történhet? Hát, hogy valamelyik haver lecsapja a kezedről. Ha szeret, akkor ez nem fog megtörténni, ha nem szeret, akkor pedig meg fog történni mindenképpen. Akkor is, ha nem engeded neki, hogy haverkodjék fiúkkal.

A legjobb, amit tehetsz, hogy engeded, hogy a lehető legboldogabb legyen melletted, és bízol benne, na meg persze magadban is, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy a tömegből téged válasszon, és meg is maradjon melletted.

Én is hasonló vagyok, és az a baj ezzel, hogy fiú lány barátság nem létezik kezdetben.

Régen sok pasi vett körül, és mindig jól esett, ha bókoltak. Nem egyszer volt, hogy valakivel tök jól elvoltam, miután közöltem, hogy nem akarok többet mint barátság, többet nem beszéltünk. Szóval elég furcsa helyzet. Talán csak az önbizalmam növelése miatt kellett annyi fiú "haver" :)

Az utolsó válasszal az a baj, hogy ha szereti, és esze ágában sincs megcsalni, akkor nem lenne rá szüksége, hogy 10 másik "haver" vegye körül...

Ha meg egyáltalán nem érdekel, hogy kivel, mit csinál, az szintén elég kiábrándító, mert valahogy az jön le belőle, hogy nem szereted, mivel nem érdeklődsz iránta, hogy mikor, kivel van.

Nő vagyok, és én is jobban szót értek a férfiakkal, mint a nőkkel. Ehhez lehet, hogy az is hozzájárul, hogy öcsém van, meg hogy olyan szakmát tanultam, ahol férfiak vannak többen, ez érdekel, szóval én sem vagyok csajos nő ilyen szempontból. Viszont nekem férfiak és nők között is vannak barátaim, igaz, nem sok, és nekem is inkább felnőttkori barátaim vannak, mert gyerekként levegőnek néztek, akik mégsem, velük is inkább csak 1-1 tábor idejére szólt a barátság, aztán ezek elhaltak.

Úgy gondolom, el kell fogadnod a barátnődet így, és magadban keresni a megoldást a féltékenységedre. Ha nem megy, nincs értelme, hogy együtt maradjatok, és keress olyat, aki csak a saját nemével barátkozik és nem koedukált munkahelyen dolgozik.