Mit tegyek, ha egy olyan dolog állt most közénk, amin már nem lehet változtatni?

Az unokatestvére volt a feleségem, aki öngyilkos lett. Nemrég derült ki. Tudom hülyén hangzik, hogy ismertetségünk 2 hónapja alatt ez nem derült ki hamarabb, de azelőtt csak kétszer találkoztunk, egyszer futólag, egyszer a lagzin (ami 100 fős volt, én spicces voltam, ő korán távozott egy a mint kiderült, jóvoltomból mellére boruló pohár bor miatt). A feleségem az esküvő után szinte egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a családjával. Így, bár magam sem értem, történhetett meg az, hogy csak egy ki tudja hol talált esküvői fotó fedte fel ezt két hónap együtt lakás, ebből két hét járás (de első perctől barátság, és vonzalom) után számunkra. Ez kedden volt, aznap már nem szólt hozzám, bezárkózott a szobájába, másnap elment.

Azelőtt a legjobb barátnők voltak, és butaságnak hangzik, de féltett engem tőle. Mondjuk beleszerettem, szóval talán nem is akkora butaság... A szülei azzal vádoltak én tiltottam őt tőlük, miattam lett depressziós és öngyilkos, ráadásul várandósan (megjegyzem, nem tőlem), de ez nem igaz, én nem tiltottam el őt tőlük! Szerintem nem bántam rosszul vele. De szerintük egy szörnyeteg vagyok. Az anyja képes volt a temetésén leköpni! Nem mintha vádolnám, de attól tartok azért hagyott el. Mást nem tudok elképzelni.

Igen, engem hibáztatnak. De én buta azt hittem, hogy ennél jobban ismer.