Sokkal idősebb férfi-fiatalabb nő! Mi a helyes magatartás?

24 éves lány vagyok, egy 48 éves férfi udvarol most nekem. Eddig nagyon fiatalosnak tűnik, látni, hogy a lelke mélyén fiatalabb, mint a kora, és állítása szerint bennem egy érett nőt lát, egy teljes értékű leendő társat.

Azonban pár napja szokásba vette, hogy ellenőrizget, mindenbe beleszól, tiszta hülyének néz. Kifogásolja a vezetésemet, eddig 100 000 km-t vezettem balesetmentesen, de ez őt nem zavarja. Rámszól, mint egy kezdőre, hogy itt így tekerjem a kormányt, ott úgy fogjam, most gyorsabban, most lassabban. Már mondtam neki, hogy amíg én ülök a kormánynál, addig én felelek mindenkiért, aki a kocsiban ül, tehát hagyjon dönteni és ne idegesítsen vezetés közben. Tegnap este anyu is velünk volt, ő elkezdett látványosan félni, minden ok nélkül, mert eseménytelen autóút volt, anyu nyugtatta meg, hogy ne idegeskedjen, ő ismer engem és tudom, hogy mit csinálok.

Tankolás után, induláskor hangosan megkérdi, hogy a tanksapkát nem felejtettem-e a kúton. Hát mintha h.ülyegyerek lennék, komolyan mondom. Ezzel egy kezdőt feltételez, aki azt se tudja, hol van a keze meg a lába, ha a kormány mögé ül.

Más. Beszélgetésnél ha vmit nem ért, és ha éppen belelendülök a magyarázatba, széles vigyorral megsimogatja az arcom, hogy jólvan-jólvan, és megy tovább. Ez a tipikus "jólvanpistike, mondjad csak". Én meg ott maradok, mint egy h.ülyegyerek megint csak, aki éppen egy felnőttnek próbált magyarázni.

Észrevettem, hogy másban is tiszta h.lyének néz. Pl ha van ötletem, akkor jön lefelé menő hangsúllyal a következő mondat: na, milyen ötleted van már megint... Utána meg persze elmondja a tutit, hogy hogy is kell azt csinálni, mert ő már tapasztaltabb.

Anyámnak konkrétan azt mondta, hogy olyan kislányos kinézetem van, de akármit is vehetek magamra, mert az arcom kislányos, egy kislányé és nem egy felnőtt nőé. Innentől kezdve azt veszem észre, hogy egyre több jogot formál arra, hogy úgymond "okosabb legyen nálam", pátyolgasson, ami még nem is lenne baj, ha nem érezném magam egy cuki kis háziállatnak közben.

Kétszeresen elvált, mesélt az előző feleségeiről, és az elmondásból nem azt veszem észre, hogy őket is így "tartotta" volna. Sőt mesélt olyat is, hogy a második, azaz legutóbbi felesége, aki még nálam is 3 és fél évvel fiatalabb, úgy viselkedett, mint egy nyafka gyerek, és nem győzte kiszolgálni, mert közben odahaza keresztben szalmaszálat nem tett, viszont mindent megvetetett magának. Engem nem kell kiszolgálni, a pénzt eszem ágában sincs elfogadni, de olyankor meg úgy néz rám, hogy na miért vagyok h.ülye, ezt el szokták fogadni. Nekem ugyan nem kell, hisz nem vagyunk közös kasszán, én nem vagyok a felesége.

Szex nincs, mert én házasságig megtartom magam, vallási okból, de csak nem fogja fel, hogy ez mit jelent, már ezt is lekicsinyellte, hogy biztos egyfajta gátlás ez bennem, és mindenre fogom, csak nem merem bevallani. Ilyenkor a sikítófrász jönne rám legszívesebben. Megmondtam már neki, hogy én is tudom azt, amit más, és nekem sem olyan könnyű megtartóztatnom magam, mint azt ő hiszi, de ilyenkor is csak szépen, elnézően simogatja az arcomat.

Mindig ez a kabarés vicc jut eszembe erről:

-Anyúúúú, az iskolában kockafejűnek csúfolnak!!

-Jól van, Pistike, nem is kocka a fejed (anyu eközben négyszögletesen simogatja Pistike fejét)

Mindig ilyen "pistikének" érzem magam.

Miközben mondja és látom is, hogy szeret, rosszkedve van nélkülem, elkezdett edzeni is, hogy nekem tessen, csak ez a "idősebb vagyok, tapasztaltabb vagyok" elő ne jönne mindig belőle. Ez a 24 év mindig 24 év marad, én sosem tudom behozni, és akkor ő a tapasztaltabb jogán majd ezt érezteti is velem mindig, vagy hogy van ez?

Nem volt még ennyivel idősebb kapcsolatom, tehát azt sem tudom, hogy ez normális-e.

Mivel ő az apám lehetne, meg kell-e adnom azt a tiszteletet neki, hogy ő az idősebb, mint ahogy apám dolgaiba se dumálok bele (majdnem egyidősek), de akkor sose lesz egyenrangú párom. Nem tudom, mit tegyek, mi a helyes.