Kapcsolat végi "gyász" ellen mit tehetnék, ha én vetek véget a dolognak? Totális kétségbeesés.

Majdnem 4 év, másfél év együttélés után hazaköltöztem. Kimondva még nincs, de ennek már vége. Nem nagyon keresem- ő nem nagyon keres.

ÉN voltam, aki így döntött.

Érzelmileg kihasznált, pénzügyileg, kb. én voltam a legjobb barát- anyuka megfelelője. Az utóbbi időben nőnek sem éreztem magam. Pedig próbáltam megmenteni a kapcsolatot, de ehhez 2 ember kellett volna. Persze ő azt állítja, szeret, mindent megtenne stbstb..de a gyakorlat igencsak mást mutat. Lassan 30 évesen nagyon gyerek még, egy gyerekkel nyilván nem tudok, nem akarok saját családot alapítani.

Az előző, és rajta kívüli egyetlen "pasimmal" is ez volt a probléma- kettőből kétszer elkövetni ugyanazt a hibát.. szánalmas vagyok, tudom.

Amióta eljöttem, lelkileg és testileg is jobban vagyok.

Mégis, ez a mély letargia amiben napok óta vagyok, megijeszt.

26 évesen úgy érzem, vége az életemnek, nem lesz soha pl. saját családom.

Kinek kellenék? Öreg vagyok, a világ végén.

Ismerkedni a környezetemben - nem csak férfiakkal, korombeliekkel- nem sok esélyem van ( Elöregedő dunántúli falucska...).

A barátok nem hiányoznak, sosem hiányoztak.

Férfiak? Egyetlen darab normális férfi? Aki mondjuk nem esik kétségbe, ha elhívom magammal sportolni, vagy apámmal "kell" közösen focimeccset néznie, egy normális- átlagos ember, akinek tetszenék?

- nyilván nem fog holnap reggel csakúgy bekopogtatni....

hah!! Ha akadna is a környezetemben, megszerezni nem tudom. Ha tetszenék is, az alattomos kis női játszmákhoz nem értek. Mérhetetlen számú kapcsolatom ( :D :( ) miatti, hatalmas mennyiségű tapasztalatommal hódítani..na, azt tudok csak igazán!

Nem tudok rájönni, mások hogy csinálják....