Ezt hívják reménytelen szerelemnek?

7 éve hagytam el a családi fészket, azóta 180 km-rel távolabb élek a szüleimtől, exemmel éltem nyár végéig! Ahol szüleimmel éltem, van egy srác(35 éves), akit nagyon szeretek. Még a párkapcsolatom alatt is találkoztunk, a távolság miatt sajnos csak havonta. Jelenleg nekem se , neki sincs senkije, ugyanúgy találkozgatunk, de valamiért nem fordul komolyabbra a dolog! Mindig mondja, hogy nagyon ragaszkodik Hozzám, és hogy nagyon jó velem, és minden nap rám gondol! Napi e-mail, telefonbeszélgetés van köztünk. Egyre jobban szerelmes vagyok belé, már 7 éve, és nem merem megmondani neki. Ez olyan furcsa... pedig nem vagyok az a kis szende típus.... De valamiért olyan nehéz kimondani! pedig tudom, hogy Ő is odáig van értem. Szerintetek mit kéne tennem? Egyáltalán kellenek ide szavak? Hisz ha együtt vagyunk, akkor úgyis érzi, hogy megőrülök érte! Most van egy ügye, lehet pár évre lecsukják, és mondta is, hogy hibásnak érzi magát, hogy még mindig találkozgatunk, hisz nem akar nekem fájdalmat okozni! Nagyon szeretem Őt.. Azon is gondolkodtam, hogy lesza*om hány évet ül, én megvárom.Szerintetek Hülyeség?? És emiatt nem fordul komolyabbra köztünk semmi? Ez reménytelen szerelem? Légyszíves segítsetek, mert úgy érzem én nem tudok mást szeretni! (26 éves Lány)