Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakított velem a barátnőm, mert az első együttlétünk alkalmával nem állt fel. Nem akarom elveszíteni. Mit tudnék tenni?
Járok/jártam egy lánnyal, már közel 9 hónapja ismerem, de kb. 3 hónapja kezdtünk el komolyabban közeledni egymáshoz. Ő 21 éves, én pedig 28. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, általában hétvégén találkoztunk idő hiányában, de akkor fél napos programokat szerveztünk, jól éreztük magunkat. Csókok, ölelések, tapizás már ment.
Tegnap este feküdtünk volna le először, de sajnos nem állt fel... Egyáltalán nem. Miközben csókolóztunk, ölelkeztünk, akkor sem, amikor elkezdte kézzel izgatni, akkor sem, semmi. A lány fogta is magát, és szó nélkül befordult a fal felé.
Másnap reggel még viszonylag nyugodt volt a hangulat, akkor is ment a tapizás, elsősorban részemről, viszont csók már nem volt, csak szájrapuszit engedett.
Aztán facebookon beszéltük meg, hogy neki ez sok volt, hogy nem történt az este semmi és hogy én így reagáltam rá. Mondtam neki, hogy egyáltalán nem ő tehet erről, pénteken sokáig dolgoztam, keveset aludtam, szombati nap sem volt rövid, ráadásul alkoholt is ittunk, amit eléggé beéreztem. Mondja, hogy erre felesleges kifogásokat keresnem, mivel ami történt, megtörtént. Ráadásul korábban is történt már ilyen vele egy másik srác részéről, ott is az első együttlét lett volna, és az is mély nyomot hagyott benne, ami velem történt, az pedig még nagyobbat. És ettől nem tud elvonatkoztatni.
Én mondtam neki, hogy ez bárkivel megtörténhet, testileg nem álltam készem, ez van. De legközelebb majd jól sikerül, ha kipihentek leszünk. Erre ő mondja, hogy egy ideig biztos nem fog tudni úgy tekinteni rám, ahogyan eddig, haragot és csalódottságot érez irántam, és nem tudja, hogy most lezárjunk-e mindent, ami köztünk van, vagy mi legyen. Aztán megállapodtunk, hogy egy ideig nem keressük egymás társaságát, kap annyi időt, amennyi ahhoz kell, hogy döntést tudjon hozni.
Hozzá kell tennem, hogy én még nem voltam sosem nővel. Nagyon ráparáztam a dologra, pont ettől féltem, hogy mi lesz, ha ez történik. Mikor az ágyban voltunk, kérdezte is tőlem, hogy "Kérdezhetek valamit? Mikor voltál utoljára nővel?". Hát természetesen én abban a percben megsemmisültem, onnan már végképp nem volt visszaút, csak annyit tudtam kinyögni, hogy "Nagyon régen". Aztán ma elmondtam neki, hogy ez is közre játszott, amire azt válaszolta, hogy el kellett volna neki mondanom, mert akkor máshogy állt volna talán hozzám. De azért hozzátette, hogy elég fura és nem egészséges dolog ez ennyi idősen.
Most ott tartunk, hogy nem keressük egymás társaságát egy ideig... Aztán lehet soha többé, ki tudja... Rettentően fáj, mivel én szeretem ezt a lányt, viszont úgy érzem, cserben hagytam őt. Ő pedig haragot és csalódottságot érez felém. Attól tartok, hogy ez a dolog kihat a jövőbeni szexuális együttléteimre is, mivel eléggé szíven ütött ez a dolog. Főleg az, hogy egyáltalán nem volt megértő irányomba.
Nem tudom mit tegyek, igazából már semmit nem tudok...
válasza:Köztünk igazából sosem került ez szóba addig a bizonyos estéig, mikor rákérdezett, hogy "Mikor voltál utoljára nővel?" Nyilván kibukott számára a dolog, neki azért voltak előttem hosszú kapcsolatai, volt mihez viszonyítania, ezért tette fel ezt a kérdést.
És igen, akkor a válaszom az volt, hogy "Nagyon régen", ami sajnos igen, egy hazugság volt.
Utólag sokszor elgondolkoztam, hogy mit is kellett volna itt mondanom. Ha azt mondom, hogy még sohasem, akkor mi történt volna? Mennyire sokkolta volna ez az információ? Folytattuk volna a dolgot?
Vagy lehet, hogy egyáltalán nem zavarta volna és ezt látván rajta, belőlem is elillant volna az idegesség és feszültség?
Az adott szituációban egy szempillantás alatt ezernyi variáció végig fut az ember agyában, hogy mi lenne a helyes döntés. A kérdése sokkoló volt számomra, beparáztam. El kellett volna mondani igen, most már tudom, mert bármi is történt volna, legalább az az igazságon alapult volna. És akkor nem lenne most bennem az egyik legrosszabb dolog, amit ember érezhet, hogy mi lett volna ha...
#39-es válaszoló:
Igazából én ezt a lányt egy nagyon kedves lányként ismertem meg. Egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki játssza a királykisasszonyt és igazából ezt most sem gondolom így. Ami az egészben a pláne, hogy végtelenül empatikusnak is gondoltam, mivel erről sokszor tanúbizonyságot tett. Legalábbis ezeket a megnyilvánulásait én úgy értelmeztem, hogy ő egy empatikus leányzó. Talán rossz emberismerő vagyok ezek alapján. Vagy csak nem vettem vagy nem akartam észrevenni a jeleket, ki tudja.
#40-es és #41-es válaszoló:
Itt nem arról volt szó, hogy végre valaki szóba állt velem és érdeklődést mutatott felém és ezért alakítottam így a dolgokat, ahogy. Számomra ez a lány tényleg fontos és sokat jelent számomra, ezért akartam vele tölteni az éjszakát. Nem azért, mert kétségbeesetten hajszoltam őt, hogy valaki szóba állt velem. Úgymond "választási" lehetőségem is lett volna, de én őt akartam, őt választottam.
Ez a tulajdonsága, ahogyan viselkedett, csak itt, ezen az éjszakán mutatkozott meg. Ez a félelmetes számomra, hogy nem is hittem volna, hogy ő ilyet tenne. Semmilyen előzmény nem utalt erre, hogy így fog reagálni, nem is vártam ezt.
válasza:
válasza:az is lehet hogy nem ismeri, nem tudja hogy mukodik ez a ferfiaknal, es benne meg az van, hogy ilyen akkor tortenik ha tudat alatt nem tartod eleg vonzonak ot.
az hogy ra nem allt fel valakinek, neki ugyanolyan megalazo erzes lehet mint neked az hogy nem allt fel.
szerintem tegy egy probat, mondd el neki hogy sajnalod hogy nem mondtad meg az igazat, de ami tortent az szuz ferfiak elso eseteben normalis dolog es semmi koze a masik noiessegehez. Biztositsd rola hogy vonzo es szep nonek talalod, es varj mit lep erre. Ha erre sincs semmi, akkor meg hagyd a fenebe.
Es legkozelebb menj el qrvazni mielott ujra probalkozol...
Én jó embernek ismertem meg és igen, ezt a helyzetet nagyon rosszul kezelte és nagyon-nagyon rosszul esett az, ahogyan bánt velem. Azzal is tisztában vagyok és meg is értem, hogy neki a korábbi ilyen eset sem esett jól, az is okozott benne lelki sérüléseket és most ez is.
Igen, talán bepánikolt és azért jött ki belőle ez a reakció. De ez nem ok arra, hogy olyan dolgokat vágjon a fejemhez, amit. Hogy nem tud innentől kezdve ugyan úgy tekinteni rám, haragot érez irántam, ne keressük többé egymás társaságát... Hát ezek alapján én mit gondoljak? Talán nem is voltak irántam érzései. Megtörtént ez a dolog és azonnal le is írta a további kapcsolatunkat. Az első adandó alkalommal...
Tekintsek el én ettől az egésztől? Nézzem el neki ezt a dolgot? Próbáljuk meg megbeszélni a dolgot, hátha pár nap vagy hét után sikerül? Legutóbb erre is azt mondta, hogy 1 nap és 1 hónap után sem tudna mást mondani...
Azzal a gyerekkel, akivel először történt vele ilyen eset, azt mondta vele sem sikerült újra normális kapcsolatot kialakítani. Azt mondja, szoktak azért beszélgetni egymással, de többé sosem volt ugyan az köztük. A srác sokszor írja neki, hogy találkozzanak, de erre vagy vissza sem reagál, vagy elutasítja.
Most én is kerüljek ugyan erre a sorra?
válasza: válasza: válasza: válasza:"azt mondta vele sem sikerült újra normális kapcsolatot kialakítani. Azt mondja, szoktak azért beszélgetni egymással, de többé sosem volt ugyan az köztük"
es ez azert van, mert o nem ertette meg, es meg mindig nem erti, hogy e mogott mi van. A kapcsolat kialakulasat az akadalyozza, hogy nem erzi magat teljes erteku nonek amellett akivel igy alakult. Ezert kell megmagyarazni neki hogy mi tortenik emogott.
Sot, gyakorlatilag nincs az a ferfi akinek elsore sikerul, kiveve ha qrvaval van (mert az tudja hogy ilyenkor mit kell csinalni, de egy fiatal lany, foleg ha neki is elso, nem fog racuppanni)
válasza:Hát nem tudom, én nőként azt gondolom, borzasztó rossz az a tanács, hogy fuss a leányzó után, és esedezz, hogy legközelebb minden úgy lesz, ahogy ő azt a pici buksijával megálmodta...
Persze, biztos van abban is valami, hogy mélyen a felszín alatt valójában jó ember, de ha egyszer ekkora patáliával kezeli a problémát, akkor máskor is így fogja. És nyilvánvalóan nem csak a szexualitással kapcsolatban...
Én biztosan nem akarnék olyan férfival kapcsolatot, aki így lekap a tíz körmömről valami miatt, ami másképp történik, mint ahogy ő azt eltervezte.
És lássuk be, ilyen sokszor fordul elő az életben. Minden probléma után szakítással fog fenyegetőzni, mert ő nem tud rád ugyanúgy nézni?
(Természetesen egyéni vélemény ez is, mint az ellentétes oldal. Mivel nem ismerjük a lányt, ezért mindegyikben lehet igazság és tévedés is. De amiket írtál, számomra logikátlannak tűnik továbbra is piedesztálra emelni a hölgyet, és könyörögni neki... Tényleg nem tiszteled magad ennyire sem?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!