Egyszerűen nem értünk egyet a párommal. Mégis hogyan magyarázzam meg neki?

Hosszú lesz..

A történet ott kezdődött, hogy elmondtam neki, hogy elhanyagolva érzem magam. Nagyon sok mindent megtettem a kettőnk kapcsolatáért, közös programokat szerveztem, mert igenis kell az, hogy ketten is legyünk egy picit. De mindig másodiknak éreztem magam.

Elszoktam neki ezeket mondani, hogy ő miért nem foglalkozik velem, elvégre a párja vagyok. És mindig az van, hogy ő nem ehhez van hozzászokva, ő mindig pörgős életet élt, mert az exe is az volt, folyton mentek, és ő sose hívta a csajt, mindig a csaj hívta őt. Ezért nem is hív engem sehova, de ez nekem rosszul esik, ne mindig én kajtassak már utána, jól esne, ha a férfi is törődne velem. Az a baja, hogy én nem élek olyan pörgős, bulis életet. Én nyugodt ember vagyok, szeretem, ha minden rendezett a kis életemben, nem járok bulizni, nem vedelek folyton, és nincsenek ilyen bulis-ivós barátaim sem, mert nem kedvelem ezeket a köröket. Ezért inkább beszélgetek 1-2 olyan ismerősömmel, aki normális, de bulizni, meg ilyen helyekre nem járok el. Ha elhívnak a barátok kicsit sörözni stb. akkor nagyon szívesen megyek, és beszélgetek, nem szoktam sosem csöndben ülni.

Csak bánt, amikor felhozom neki ezeket, hogy mutasson egy kis törődést, egy kis romantikát, azt kapom, hogy ő nem romantikus típus, én erre mondom, hogy jól esne azért mégis, ha már együtt vagyunk, akkor az ilyen jellegű igényeimet igenis ki kell elégítenie, mert én nem az exe vagyok, akinek nem voltak ilyen"problémái", mert neki minden mindegy volt... Amikor elpanaszolom neki, mindig csak a vita van. Ő nem képes megtenni ezeket, hogy én boldognak érezzem magam mellette... És jelenleg nem vagyok boldog..

Elmondtam már neki.. Az elmúlt pár napban láttam változást, de nem szívből, inkább erőltetettnek éreztem..

Mégis mit tegyek még ezek után?

L/23