Miért mindig én szeretek jobban?

Előző kapcsolatomban is én voltam, aki jobban szerette a másikat, mindig én húztam a rövidebbet, folyton én voltam megbántva, velem bántak rosszul, rám egy panasz nem volt. Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy tökéletes vagyok, csak a partnereim sosem hangolódtak rám annyira, mint én rájuk. Már a gondolatolvasás is működött, annyira "éreztem" a másikat. Első kapcsolatomban ezt annak tudtam be, hogy még fiatalok voltunk, éretlenek, és ugye a lányok korábban érnek, én pedig lány vagyok. Azóta persze én is sokkal bölcsebb lettem, már amennyire ezt ki lehet jelenteni... De kevésbé vagyok talán naiv és érzékeny, mint akkor. Viszont azóta lett egy új kapcsolatom, ahol azt hittem, hogy ez a jelenség elmúlik, hihetetlen szerelmes vagyok, és végre éreztem, hogy "méltó hozzám" a partnerem, képes úgy szeretni, ahogyan én őt. Egy év után jött a felismerés, hogy annyira talán mégsem. Hiszen ismerkedik más lányokkal is, ami engem nagyon zavar, mert egyszerűen érzem, hogy bejönnek neki, nem mind, de akinél érzem, később mindig kiderül, hogy igazam van, és állandóan hazudik nekem, tagadja, hogy de nem is azért ismerkedik vele, szimpla barátság. De érzem azt a furcsa érzést, aki hozzám hasonlóan érzékeny, és rá tud hangolódni a partnerére, az tudja miről beszélek... :) Tehát érzem, hogyha egy minimális mértékben is, de meginog a barátom. És ilyenkor pocsékul érzem magam, kevésnek hiszem magamat, különben miért érdekelné más?...

És valahogy mindig ilyenek mellett kötök ki... Annyira fáj, mert szeretnék egyszer egy társat, akivel családot alapíthatnék és megöregedhetnék, de egyszerűen nincs olyan ember, aki ebben partner lenne, mégha ő azt is állítja magáról.