Van itt valaki aki úgy él együtt férjével/feleségével, mintha csak lakótársat lennének? Táras magányban.

Nagyanyám és nagyapám. Bár itt rosszabb, mert öreganyám mindenért piszkálja nagyapám, nagyapám meg elvár pár dolgot automatikusan, de mindig vitáznak.

Igen! Hónapok óta csak vagyunk egymás mellett.és ez egyre rosszabb lesz, tudom. Ha majd lesz erőm , kilépek.A gyerekek miatt sem , az anyagi dolgok miatt sem érdemes együtt maradni úgy gondolom

En igy éltem a férjemmel, megsem akartam válni. O igen. Es meg mindig igy gondolom. Gyerek nélkül a fel teli szünet es a fel nyár rettenetes.... Számomra elviselhetetlen fájdalom. Pici gyerekről van szo. Inkább a tarsas magany...

Én így éltem a volt férjemmel egy darabig. Tönkrement a házasságunk, én még egy darabig meg akartam menteni, de aztán beláttam, hogy egyedül kevés vagyok ehhez. Aztán volt egy idő, amikor azért nem változtattam rajta, mert exapósom nagyon beteg lett és együtt éltünk, nem akartuk még ezzel is terhelni. Később a kutyánk lett beteg, az idő alatt is ott éltem, nem léptem. Amikor pedig megtehettem már, akkor eljöttem és nem is bántam meg! :)

2. Voltam és nő vagyok...ami ide vezet, az a kommunikáció hiánya.Elbeszélünk egymás mellett

Kérdező!2. Válaszoló vagyok. Nálatok is ez a helyzet? Az egymás melletti elbeszéléste gondolok..te vagy a feleség? Nálunk konkrétan csak én alkalmazkodtak eddig is, de hát belefáradtam.