Halottak napjakor együtt mentek a párotokkal ki a temetőbe vagy inkább a családotokkal?

Szarul eshet... -.-

De ne akadj fenn nagyon.

23/F

Szóval öt év alatt sem jutottatok el a kommunikáció azon szintjére, hogy egy ilyen eseményre eldöntsétek ki kivel megy és hogyan.

Egyébként már ne is haragudj, de ilyenkor tudtommal az ember a saját elvesztett szeretteihez megy ki, így elég logikusnak tűnik, hogy te a saját családoddal tarts ő pedig az övével és nem hiszem, hogy ez egy akkora parti lesz, amire unokatestvére elhozza a barátnőjét... Ha mégis, valószínűleg a lány kötődött ott egy személyhez és ezért megy velük, nem azért mert annyira érdekelné a barátod.

Úgy gondolom, hogy azzal megy ki az ember a szerettei sírjához, aki mellette áll, érzelmileg támogatja, aki a családja. Ebből a szempontból nem lényeges, hogy hány éve vagytok együtt. Valaki 10 év után is érezheti úgy, hogy a család a szüleit és a testvéreit jelenti, te "csak" a barátnője vagy, más meg sokkal rövidebb idő után is a párjával szeretne a szeretteiről megemlékezni.

Az elhunyt hozzátartozókról való megemlékezés egy nagyon intim dolog, ezt nem lehet befolyásolni, sürgetni. Majd megérik arra, hogy te legyél a családja, és veled akarjon kimenni a temetőbe (legkésőbb akkor, amikor már az ő szüleit kell látogatni, és a családja már csak a feleségét és a gyerekeit jelenti).

Az, hogy az unokatesó barátnője családtagnak számít, míg te nem, az valóban felvet néhány kérdést a kapcsolatotokban.

Én megértelek kérdező,annak ellenére, hogy nem tudom ezt elképzelni még a párommal. Vagy csak nem merem(?).

Hívd el, hogy ő azért eljöhet veled a te szeretteidhez.Nem hiszem, hogy megbántódna, vagy nemet mondana.

Én egyáltalán nem megyek temetőbe, de ha a párom megkér arra, menjek ki vele, akkor kimegyek, mert annak ellenére, hogy én mit gondolok a temetőről és annak látogatásáról, tiszteletben tartom, ahogy ő érez, és ha szeretné, támogatom őt érzelmileg akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom.

Szerintem ebből ne vonj le messzemenő következtetéseket. Én nem hívom a páromat családi eseményre karácsonyon kívül, mert nem is nagyon van, nem is túl komoly, inkább mindenki csak túl akar esni rajta, ergo nincs semmi értelme, hogy jöjjön, míg ő hív engem, mert náluk ez a természetes. Mi ezt megbeszéltük, nincs sértődés, ő is ért engem, én is őt.

Neked is meg kéne vele beszélned, hogy az ő családjában ez mit jelent. Mert lehet, hogy unokatesó barátnőjét sem kívánják a hátuk közepére sem, csak nem akarnak vele bunkók lenni. Vagy a párod is csak túl akar lenni rajta, vagy úgy érzi, hogy mivel te nem ismerted ezeket az embereket, nincs ott a helyed, és ő sem akar számára idegen emberek sírjához elmenni.

Én nagyobb problémának látom, hogy ennyi idő alatt nem beszéltetek erről, és most is inkább itt emészted magad ahelyett, hogy szépen leültetnéd, őszintén elmondanád, hogy érzel, milyen kétségeid vannak, és megpróbálnád vele megbeszélni.

Nekem a férjem a legközelebbi családtagom, és teljesen logikus, hogy ő is gyújtani akarjon gyertyát az apósa sírjánál. Esetünkben ez a kérdést teljesen tárgytalan.

Nálatok az a helyzet, hogy még mindig csak jártok, (gondolom), így ő úgy gondolja, hogy ezen a családi eseményen nem illik megjelenned. Neked pedig ezt illik tiszteletben tartani. Nem fogsz kimaradni semmiből, csak nem kell derékig a sárban vergődni a tök sötétben, hogy kiégesd a kabátod.

Ha más eseményeken (szülinap, szilveszter, stb.) téged is meghívnak, akkor nem kell ennek ekkora feneket keríteni.

Már évek óta nem megyek temetőbe.

Egyrészt aki a lakóhelyem közelében van eltemetve, neki nem találom meg a sírját, akkora a temető, másrészt akit máshol temettek el, az messze van, és most azt a pár napot inkább pihenéssel töltöm utazás helyett, mert eléggé ki vagyok merülve, plusz ilyenkor mindig tömegek vannak a temetőknél, úgyhogy nem fogok tülekedni.

Nem csak ilyenkor emlékezhetek a halottakra, és nem kell hozzá temetőbe sem menni feltétlenül.