Velem van a baj vagy jól van ez így?

23 éves leszek, a párom 28 és ő a férfi. Mikor megismerkedtünk akkor is mondtam neki hogy ha lehet fiatalon szeretnék családot, gyerekeket. (Feltéve hogy ugye sikerül, mert ezt nem én/mi döntjük el hogy mikor jön a baba) DE ő a napokban beközölte hogy 2-3 évet várni akar, csak nem tudom mire, van állásunk, lakásunk mondhatni minden adott, nem felelőtlenül szülnék neki. Talán fél a rá/ránk szakadó felelősségtől, hogy csődöt mondana mint apa?

Egyszerűen nem értem, ha beszélni akarok erről vele akkor hárít, felkapja a vizet.

Azt érzem ez így reménytelen, nem árultam zsákba macskát tudta nagyon jól hogy mik a vágyaim, már lefeküdni sincs kedvem vele mert ha be is csúszna véletlenül engem okolna. Hasonló helyzetbe került már valaki? Mi lenne az ésszerű? Ki mit és hogyan csinálna?

Köszönöm a válaszokat.