Ha egy nő férjhez megy/párja lesz, tényleg a férfi pénztárcájához kell alkalmazkodnia?

A nő jómódban nőtt fel, felnőttként jól keres. Megszokta a külföldet, sosem nyaralt még a Balatonon. A férfi szegény családban nőtt fel, átlagos keresettel. A férfi próbálja hozni a nő anyagi szintjét, de nem megy. Ha mégis összejön neki egy drágább út, kisebbségi érzése lesz a reptéren, ahol a nő simán kiigazodik, hogyan kell jegyet foglalni, mit kell csinálni a reptéren, neki viszont idegen ez az egész. A férfi cserébe túrázni viszi a nőt, arra számítva, hogy ő majd nyavalyogni és félni fog egy bogártól vagy egy gilisztától, de sajnálatára a nő ott is magabiztos és még élvezi is.

A nő nem anyagias, nem a pasi pénztárcáját nézi, de unja, hogy le kellett mondania az addigi életéről. Egyedül/barátokkal/szülőkkel nem mehet, mert a férfi féltékeny lesz/megbántódik, nem fizethet étteremben, se nyaralást, hanem ül a pénzén. Szinte ott tart, hogy el se meri mondani a férfinek mennyit keres, nehogy "megbántsa".

Ilyenkor mi a megoldás egy házasságban? Külön kassza? Eltitkolt fizetés? Közös kassza házasság után?

ez nem az én történetem, csak általánosságban írtam. Részben saját élmények, részben amit itt olvasgattam.