Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Férfiak, szerintetek min kell...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Férfiak, szerintetek min kell változtatnom, ti mit gondoltok mind erről, miért nem ért meg a barátom?

Figyelt kérdés

A gond az, hogy nagyon igénylem, hogy egyedül legyek néha. Egésznap emberek között vagyok, a barátaim körbe vesznek és a párommal is sokat vagyok. A hét vége felé már mindig elegem lesz kicsit a világból, ilyenkor egyedül szeretek lenni és nem akarok senkit látni. Este elmegyek, fogom a kabátomat felkapom magamra, heccet a fülembe, zenét bekapcsolom és minimum egy 1 - 2 órát sétálok a városban. Pár nappal ezelött voltam a városban és egyedül beültem egy kocsmába, ahol kértem sört. Nem szerettem volna senkivel se beszélgetni, nem gondoltam, hogy valaki mellém ül és majd kommunikálni akar velem. De egy "idősebb" férfi ( 30-as) odajött és egy kellemes beszélgetést folytattunk, történt egy kis eszme csere. Utána szerettem volna már haza menni, és volt olyan rendes ez a férfi, hogy felajánlotta, hogy haza visz, mivel kocsival volt. Bíztam benne, nem gondoltam, hogy bármi probléma lett volna,nem fognak elrabolni, megerőszakolni és 99%ig biztos voltam abban is, hogy nem egy szervekereskedővel volt dolgom. Haza vitt, a barátom már nagyon hiányolt, hívott is amúgy, de csak facebookon üzentem neki, hogy nemsokára otthon vagyok. Amikor a lakásunk elé vitt a férfi akivel a kocsmában beszélgettem, a párom kijött elénk és már akkor kicsit türelmetlennek láttam. De nem kérdezett semmit. Elköszöntem az idegentől, de a pasas adott nekem 2 puszit. Nem akartam elutasítani, tök rendes volt és nagyon barátilag kezeltük a helyzetet. Megköszöntem neki a fuvart és ennyi volt.


A párom azthitte, hogy hazudtam neki és találkozóm volt. Ami nem igaz, és ezt neki is elmondtam. Elhitte ( talán..) végig veszekedte velem az estét. Olyanokat "dobált" a fejemhez, hogy felelőtlen vagyok, idegen férfinak a kocsijába képes vagyok beülni, egy hü...lye gyerek vagyok, valami zűr lehet a fejemben, direkt kerülöm őt, biztos, hogy van valakim, vagy kavarok a háta mögött, a türelmével játszok és a bizalmával stb. Azért is bosszankodott, hogy megpusziltam ezt az idegen férfit és mosolyogtam rá, nem érti miért néztem rá olyan bájosan és állítólag ezzel túl messzire mentem már. Amikor kidühöngte magát, becsapta a fürdő ajtót és ha jól tudom, kb éjszaka 2 óra környékén jött az ágyba csak. Mondtam neki, hogy ne haragudjon rám és beszéljünk meg minden. Elutasító volt és durva. Amikor átöleltem és a fejemet a melkasára raktam kihúzta magát alólam, kicsit odébb lökött és eltolt mindkét kezével aztán hátat fordított nekem.


Legutóbb kedden volt egy hatalmas veszekedésünk amikor már ott tartottam, hogy elsírom magam. A párom este ért haza, mert a munka után felment az öccse lakására valamiért így ott maradt kicsit. Szóltam a barátomnak, hogy elmegyek vásárolni és nem tudom mikor érek haza. De tudom, hogy az egész hihetetlen, és abszurd.. de az adatkapcsolatomat nem kapcsoltam be így nem küldtem el facebookon az üzenetet. Akkor még felsem figyeltem erre, csak lenyomtam a küldés gombot aztán zsebre vágtam a telefonomat és kb 2 órát elvoltam csak a boltokban ( tescoban és a sparban) 9 óra környékén végeztem. A párom hívott, pont akkor amikor mentem már haza felé busszal. Olyan számonkérő volt és dühös, azzal indított, hogy hol vagyok már megint, kivel vagyok, miért nem szóltam neki. Rögtön kezdtem azzal, hogy megírtam neki, hogy merre leszek, de ő azt mondta nem kapott tőlem üzenetet. Én pedig tudtam, hogy jeleztem neki és ezen kezdtünk el veszekedni. Természetesen otthon nem tudtam neki megmagyarázni semmit, hazugsággal vádolt azthitte rosszban sántikálok, megcsalom valakivel. Pedig láthatta a szatyrokat is. Az elég bizonyíték lehetett volna, hogy tudja nem hazudok neki. Már mindenről szó volt utána, hogy én komplikált eset vagyok, öntörvényű, úgy csinálok mintha fogva tartana és mindig szabadságra vágyom mellette, nem akarja elfogadni, hogy néha egyedül akarok lenni, közelebb akar hozzám kerülni, de úgy érzi egy világ választ el bennünket és kizárom őt, falat emelek kettőn közé. Mind ezt úgy adta elő, hogy kiabált velem és fel alá járkált a nappaliban, amikor megakartam nyugtatni akkor meg rám ripakodott, hogy ne nyugtassam és ne csináljak úgy mintha annyira sajnálnám, hogy pocsékul érzi magát.


Csöndes lány vagyok sajnos és tényleg nehéz eset, de amikor megismert engem ő ezt tudta és azthittem így elfogad. Úgy gondolom én is hibás vagyok és jóvá akarok tenni mindent. De ő 2 - 3 napja olyan döntésre jutott ami lehet sok mindent megváltoztatna.

1. Nem akarja, hogy este, egyedül, 8 után ténferegjek a városban. Szerinte ez nem helyén való, megunta, hogy idegeskednie kell és aggódnia miattam, hogy ne sodorjam magamat bajba.

2. Nincsen több olyan nap amikor kizárom őt oly annyira, hogy nincsen szex, kerülöm őt és nem lát egésznap igazából.

3. Ha valahova elmegyek, akkor inkább hívjam fel, de ne hazudozzak neki, hogy azért nem kapta meg az üzenetem, mert nem kapcsoltam be az adatforgalmamat. De tényleg csak én voltam a ba....lfa...sz és nem vettem észre, hogy sikertelen volt a küldés.

4. Úgy gondolja beszélnünk kell mindennap ezentúl rólunk, kettönkről, róla és rólam. Változást akar, sokkal több időt velem tölteni.



Gondolom nem érezhető ennek most a súlyossága és nem is tűník ez nagy problémának. De engem ez a pár hét folyamatos veszekedés és a bizalmatlansága a túlzott féltése már elszívta minden erőmet és elkeserít ez.


Nekem tényleg szükségem van az egyedül létre, olyankor senkit sem akarok látni. Egy barátot, ismerőst sem. Lehet ez baj, vagy beteges, de tényleg olyankor egyedül vagyok, néha egésznap és elvonulok a szobába, elmegyek egyedül kajálni, vagy este sétálok a városban. De ha a páromat láttam akkor nem volt szex az nap és csak pár dolgot beszélünk meg olyankor aztán elkerülöm. Ő viszont mintha csak jobban ragaszkodóbb lenne akkor és volt rá példa, hogy velem akart jönni, ha mondtam neki, hogy ne...de átöleltem és megpuszilgattam..ennek ellenére megsértődött és folyamatosan megjegyzéseket tett, sérelmezte ezeket a dolgokat.


Tudjátok én nagyon szeretem a barátom. Már 2 éve együtt vagyunk és boldog vagyok vele. Sokáig minden rendben volt és még most is így lenne...Igazából mindennap vele vagyok, heti 1x van amikor nem..de mindennap látom, megölelem, megcsókolom, van szex, sokat beszélgetünk, moziba járunk, étterembe, nem rég voltunk koncerten stb. Kimutatom az érzéseimet és lehet hihetetlen, de tényleg ragaszkodó vagyok és ez látszik rajtam amikor vele töltöm az időmet. Ő ilyenkor szerintem a fellegekben jár és nagyon boldognak látom, ha kicsit rajongani kezdek érte és ha hozzábújok, megérintem, megcsókolom, vagy csak annyit mondok neki, hogy "hiányoztál" " szeretlek" szeretetettel néz rám és magához szorít. Mindketten bújosak vagyunk és imádjuk egymást. Nekem ő olyan mintha a másik felem lenne. Mindent elmondok neki, azért is gondolhat szerintem nem normálisnak...de ő sem egy könnyű eset. Sok szép közös emlékünk van már és a párom nem csak a szerelemem, de a legjobb barátom is. Nem akarom őt elveszíteni soha!! Számtalanszor elmondtam neki, hogy szeretem őt, bízzon bennem, nem hagyom cserben, nem hagyom el stb. A napok során minden hiába...féltékenykedni kezdett, azért is dühös volt rám, mert megöleltem nem rég a testvérét és megigazítottam az ingjét. Úgy nézett rám, hogy azthittem felnyársal a tekintetével. De tudom, hogy soha nem bántana engem, nem bántalmazott, nem ért hozzám durván, nem volt erőszakos!!


Nagyon rosszul esik, hogy így viselkedik velem. Nem értem miért gond, hogy hetente 1x egyedül akarok lenni és nem kérek az emberekből. Hozzáteszem a párom sokszor hiányzik és volt olyan, hogy a telefonomba séta közben az üzeneteinket nézegettem vissza vagy a képeket amiket csináltunk közösen azokat bámultam. A barátom mindig eszembe jut és gyakran gondolok rá.


Szerintetek mit tegyek most?

Miért nem akar megérteni engem?

Miért lett hirtelen ilyen hamar türelmét vesztő ember?

Mit tegyek?

Szerintetek is van valami rossza a viselkedésemben? Mit kell változtatnom?



L



2017. febr. 19. 23:24
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:

"semmi más nem tud olyan erős ösztönzést adni az énünk változtatására, mint a szerelem."


De igen, egy komoly trauma.

Sőt... emberek ritkán változnak jelentősen meg, csak a szerelem miatt.

2017. febr. 20. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 A kérdező kommentje:

Rendben, köszönöm a válaszokat.


Ma beszéltem telefonon a barátommal. 9kor ér haza. Szeretne beszélni velem és én is vele. Remélem megtudjuk beszélni a dolgokat.

2017. febr. 20. 19:30
 23/25 anonim ***** válasza:

Nem olvastam végig az egészet, de jobb lenne, ha olyan férfit keresnél, aki felfogja és megérti, hogy neked néha az agyadra mennek az emberek.

Mondjuk idegenekkel tényleg nem okos dolog a párod előtt puszizkodni. Gyerek vagy még, ha szerinted ez rendben van.

2017. febr. 20. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 anonim ***** válasza:
Hogy sikerült a beszélgetés Kérdező? :)
2017. febr. 21. 01:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 A kérdező kommentje:

Hát kicsit fáradt volt amikor haza ért. Evett vacsorát, elment tusolni aztán beszélgettünk csak. Persze nem csak erről a "kis problémánkról". Nem kiabált velem, nyugodtan tudtan kezelni a helyzetet. Úgy egyeztünk meg, hogy ha heti egyszer elmegyek valahova az nem azt jelenti, hogy egész napra elvonulok csak pár órára. Este nem szeretné ha csavarognék ezután, szerinte ez veszélyes és most még bizalmatlannak tűnt. Mert elég sokat emlegett, hogy milyen felelőtlen és meggondolatlan vagyok. Szóval ugyanúgy tölthetek pár órát egyedül, de nem akarja, hogy egésznapra elzárkózzak tőle. Megegyeztünk, hogy mindig szólok neki, ha valahova megyek, ezt ő is megteszi. Nem tartozunk egymásnak részletes beszámolóval, de azt mondta halálra aggódná magát, ha egy k....rva smst nem dobok neki, hogy hol vagyok és stb. Itt nem történik nagy változás, mert azért ez alap volt nálunk..csak itt is volt egyszer kétszer a részemről zökkenő. Mindennap szeretne beszélgetést, olyat mint amit tegnap este folytattunk. Nem akarunk szakítani, most még mintha arra várna, hogy bizonyítsak neki, mert eléggé úgy kezelte ezt az egészet mintha még neheztelne rám. Viszont sikerült ezt is megbeszélni vele és megkönnyebültem picit. Tényleg szeretjük egymást..tudom, hogy nagyon nehéz eset vagyok, de hajlandó vagyok változtatni pár dolgon, de csak azért, mert tudom..láttam rajta, hogy ő nem akar megvátoztatni engem, és elfogad ilyennek..egyszerűen csak tényleg félt és több időt akar velem tölteni. Ezért meg nem haragudhatok rá. Remélem arra a pár órára béken hagy majd. Amúgy így csak a szombatom lesz szabad, mert akkor délutánig dolgozom. Minden másik napokon jóval tovább, ezért mentem inkább este el...de ha volt lehetőségem akkor egésznapra elvonultam. Azthittem nehezebb lesz ezt megbeszélni vele...az elején nem is tudtam mit mondani neki. Most még van pár dolog amit megkell beszélnünk, de nem lesz baj. Csak hagyjon egy kis teret majd. Mert, ha nem így lesz és tovább okít, vagy veszekedik velem, akkor kifutok a világból.


Köszönöm a válaszokat nektek.

2017. febr. 21. 06:44
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!