Párkapcsolat vagy karrier? Leirásban a "sztori".

Ma repul ki hozzam megbeszelni.

Utolsonak uzennem: egyaltalan nem igy van :)! Egyszer mar volt tavkapcsolatunk, hulyen hangozhat, de rengeteg mindent megeltunk egyutt. Tehat az nem igaz h megvezetett...

Fizikai megcsalásra a beszelgetésekből kiderült, hogy nem került sor. Ettől függetlenül nem tudom, meddig ment volna el....

Ő azt állítja, nem ment volna tovább. Hogy fel is hívta a haverját a beszélgetés után, hogy na álljanak le (ezt persze ki bizonyítja, egyértelmű, hogy nem kérdezek rá a haverjától).

Hazajöttem... tudom, butaság, hogy feladtam a kinti munkámat (ami fizetésben persze sokkal jobb mint itthon, de az őszintét megvallva, lehet csak júliusig maradtam volna, egyéb problémák miatt a munkával kapcsolatban, amit itt nem akarok részleteni, de anyagilag jobban kijöttem volna a történetből).

Adtam neki/nekünk egy esélyt, egyelőre külön lakunk. Egyszerűen azt érzem, és ő is így fejezte ki magát, hogy elkényelmesedett mellettem. Úgy gondolta, hat éve úgy szeretem ahogy van, nem kell értem különösebben küzdeni (nem azt mondom, ha kellett segített, pl egy kutyust hagytam magam mögött, akit ő szó nélkül bevállalt, stb) de ezek a tipikus dolgok, mint az igényesség, hogy egy kicsit meglepjen, figyeljen rám, "nőként kezeljen" kiveszett belőlünk.

Megmondtam neki, hogy elfogadom, nem csalt meg, de azt sose fogjuk megtudni mi történt volna... azt viszont nehezen felejtem el, hogy így a kapcsolatunkat és engem megalázott egy barátja előtt. Hogy egyik kapcsolat sem sziklaszilárd minden értelemben, hanem egy tojás, amire mindig vigyázni kell.

Ezt ő is belátta. Most egy kicsit hagyom, hadd teperjen értem, aztán ha össze költözök vele újra (ha sikerül enyhülnöm és azért én se mérgezem a bizalmatlanságommal a kapcsolatunk) is szemmel fogom tartani, mármint nem féltékenységre gondolok, hanem azokra a problémáinkra, amiket nem oldott meg, amik amúgy meg voltak közöttünk, mielőtt kimentem.

Még annyit tennék hozzá, hogy ő azt mondta, hirtelen megijedt, hogy vége a bulizásnak és hogy nem gondolt ebből semmit se komolyan, de jó volt újra hülyéskedni és komolytalankodni... erre csak annyit mondtam, higy egy hat éves kapcsolatot vett vicnek. És tudja, hogy ez hatalmas hiba volt, de persze ahogy lenni szokott erre akkor jött rá, mikor leesett neki, hogy elveszíthet.

Nem tudom, hogy jól döntöttem-e... hogy megérdemli-e ezt, azt viszont érzem, hogy én ezt megérdemlem... hogy lássam tényleg komolyan gondolja-e. Magam miatt is akartam ezt. Szerintem esélyem bármikor lesz még arra, hogy kimenjek, arra viszont neki nem lett volna esélye, hogy kint rendbeszedje/rendbeszedjük a kapcsolatunkat.

Valószínűleg naívnak tűnök, de próbálom egy kicsit tényleg úgy nézni, mitől lesz jobb a lelkemnek, mi az, amit ebből a helyzetből ki tudok hozni (és én ennyit tudtam hozzátenni, hogy hazajöttem, a többi főképp rajta áll) még ha ettől helyzenegoldó is vagyok (ami asszem igaz :) ).

Köszönöm a vàlaszaitokat! Ha esetleg érdekel valakit mi lesz később ebből :D... leírhatom :).

Nem hiszem, hogy valaki olvassa még a kérdést, de azért az utolsónak szerettem volna válaszolni.

Igen, együtt vagyunk. Nagyon nehéz volt, igazából teljesen újra kellett építenünk mindent. Nem mondom hogy tökéletes lett, de ezt nem is várom el (sose tökéletes egy párkapcsolat).

Számomra nagyon fontos a beszélgetés, úgy tartom, hogy az egyik alappillére a kapcsolatnak az ez. Így minden gondolatunkat, kételyünket, problémànkat megosztottuk a másikkal. Elolvastunk párkapcsolati témájú könyveket és el kezdtük az ott tanultakat alkalmazni.

7 éve vagyunk együtt. :) A nagy vízválasztó :D... Bár nem érzem annak, mert minden évünknek megvan a maga nehézsége.

Az biztos, ha valaha ennek mégis vége szakad, akkor az már nem emiatt a történet miatt lesz.