Ti hogy reagáltok rá, ha a párotokat sírni látjátok?

Én férfi vagyok, én magam nem szokam sírni. Talán valami 15 éve sírtam utoljára nagyapám temetésén.

De alapvetően gondoskodó típus vagyok, tehát ha sírni látom a csajomat, akkor az nagyon erősen megérint engem is lelkileg, úgyhogy igyekszem megnyugtatni, segíteni neki.

Mivel férfi vagyok, értelemszerűen nem járok férfiakkal, de ha mondjuk egy havert, tesót stb. látok kiborulni, sírni, a reakcióm akkor is a részvét és a sajnálat és a segítőkészségem és a támogatásom biztosítása.

Nem szoktam senkit lenézni azért, mert sír, rengeteg sz**r elért már engem is az életben, pontosan tudom, milyen b**szottul sz**r, a lelket szétmaró érzés tud lenni egy szakítás, egy kirúgás, egy közeli személy halála, stb..

Na, azért nőként is, aki minden hülyeségen elbőgi magát, az gáz. Volt ilyen barátnőm, túlérzékeny a javából.

A párom pl. csak valós gondnál sír (pl. meghalt a barátja, vagy ha velem történne valami), de nem zavar. Zsepi, ölelés, és simogatás, nekem nem attól férfi valaki a szememben, hogy kőszikla.

Megölelem, és nagyon aggódok érte. Mellette valahol jó érzés, hogy így megbízik bennem, de ez inkább csak utólag jön rám, akkor épp nem ezzel vagyok elfoglalva, hanem hogy hogy vidíthatnám fel.

A férfi igenis sírjon. Az igazi férfi bátor, aminek része az, hogy saját magát fel meri vállalni. Számomra a keménységet tettető, soha nem síró pasik a férfiatlanok, hiszen ők még saját maguktól is be vannak tojva :D