Miert hisztiznek sokan azon hogy ha a parjuknak a legjobb baratja ellenkezo nemu?

Nem kell egyutt lennie veluk, hogy dugjanak, nyilvan szemelyisegre nem az esetei a sracnak annyira, hogy veluk is eljen, de attol meg boven belejuk lehet dugni neha, amikor nem figyelsz.

Lehet te ilyen lazan fogod fel, de van akinek fontos a parja es nem tud igy gondolkodni, hogy menjen amerre lat ha akar.

Mindig röhögnöm kell, amikor jönnek a dumával, hogy nincs barátság az eltérő nemek között. Elhiszem, hogy gyakran több, de ez egy nagyon fals sztereotípia. Én nem jövök ki a saját nememmel, ez van, nem fogok már megváltozni, anyukám az egyetlen kivétel. 40 éves nő vagyok 2 gyerekkel (mindkettő fiú, nem tréfált meg egyetlen leányt sem az anyatermészet avval a sorscsapással, hogy én legyek az anyja, mindenki hatalmas szerencséjére). Két nagyon közeli barátom van, gyakorlatilag családtagok. Egyikükkel már az óvodát is együtt kezdtük anno és ott lettünk barátok, alig 3 évesen, ki lehet számolni, hogy ez biza már 37 éves barátság és kamaszkorunkban sem volt "szünet". A másikuk egy régi szomszédfiú, ez is több, mint 25 éve tart. Gyakorlatilag a testvéreim, csak az egyikük nős, jóban vagyok a feleségével, a férjem pedig eleve így ismert meg, tudja rólam ezt, sosem borult volna ki ilyen piszlicsáré dolgokon. Így van huzalozva az agyam, nem tehetek róla. Sosem voltak barátnőim, csak haveri, ismerősi szinten. Az agyamra megy a kombinálás, a shoppingolással kínozni lehet és cukiba beülni dumcsizni sem a szórakozás szinonimája nálam, a romantikától meg kiver a víz. Adta magát, hogy fiú(mostmár férfi) barátaim lettek, a kollegáim is azok, ez utóbbi mondjuk a szakmámból fakad, de nyilván okkal választottam és szeretem is. Persze nyilván dobott a latba valamicskét, hogy fiús családba születtem, 2 bátyám és egy öcsém van, gondban is vagyok a barátnőkkel/élettársakkal és a bátyám feleségével, de úrinő vagyok, viselkedek. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, egyszerűen a nők az agyamra mennek, éppen elég nekem magamat elviselnem, még sok is, pedig toleráns, empatikus természetem van, csak hát agy *aszt kapok a kombinálástól és egyéb tipikus jellemzőktől, szerintem ha valaha valaki kínozni akar, kötözzön ki és nézessen velem Sex és New Yorkot, ha nem halok bele, csak jó eséllyel összehányom magam és ez minden "csajos" dologra igaz. Nem, nem festek úgy, mint egy NDk-s súlylökőnő, mielőtt valaki azt gondolná holmi frusztráció mindennek az oka. A férfikkal jól kijövök, alapon racionálisabbak és logikusabbak mindenben, én magam is az vagyok. Így tessék elfelejteni, hogy nincs ilyen. Az picsog, avagy borul csak ki az ilyesmin, aki tájékozatlan, alulinformált és kisebbségi komplexusai vannak, normális ember ezen nem akad fenn.