Megmondjam neki hogy még kiakaromélni magam?

Én megmondanám. Most úgy éled meg, mintha lemondanál valamiről, valamiért... de a valóság az, hogy ha olyan férfi mellett vagy aki teljesség, egészé tesz, azt 20 másik férfi sem, és a legvadabb bulik sem tudják helyettesíteni.

20 évesen ismertem meg a párom és egyszerűen tudom, hogy engem más élmények nem tennének boldoggá, teljessé, és nyomába sem érhetnek, annak amit a párom tud adni, nyújtani.

Szóval amikor kérdezik, hogy nem-e hiányzik a függetlenség, a bulik, a pasizás, és úgy érzem semmit nem vesztettem, csak nyertem.

Úgyhogy a helyzet az, hogy bármennyire is idealizálni akarod: de nem ő a te embered. Nagyszerű férfi lehet, de nem tudott megfogni. Neked nem rá van szükséged.

A jegyesség meg a házasság nem halál. Nem úgy van, hogy előtte van az élet, utána meg vegetálás.

Én azt a részt nem értem, hogy "tombolni akarok nélküle". Miért nélküle? Miért gondolod, hogy egy kapcsolatnak árt, ha közösen éltek meg dolgokat?

Noblesse Oblige

Kemény és szép szavak... Valószínűleg így is van, egyet kell értenem egyre jobban, csak néhány dolgot magának sem ismer be az ember.

Tudod, ha valóban ő lenne az, akivel leélnél egy életet is, meg sem fordulna a fejeden mégcsak hasonló sem.

Pont.

Ámíthatod magad, de neked nem ő kell.

A párom a második férfi az életemben, de rá sem nézek másra. Nem érdekel, milyen lehet mással a szex, milyen lehet mást csókolni, sem hasonló... Őt szeretem, és nem érzem azt, hogy el kéne mellőle mennem bulizni, félredugni, stb.

Te viszont még most mondd meg a barátodnak, hogy bocs, de kefélni akarok x emberrel, hogy időben tudja. Jó esetben kidob (ha már te nem vagy képes szakítani vele, csak hülyíted), te dughatsz össze-vissza, ő meg talál egy olyan lányt, aki nem kihasználja, hanem fontos is neki.