Ti belemennétek a helyemben ebbe a távkapcsolatba?

Meger neked annyit, hogy esetleg valtoztass a sajat terveiden?

Szerintem az ilyesminek akkor van ertelme, ha tudod, hogy meddig kell elviselni, es mikor lehet megoldani.

Nem mindegy, hogy csak folytatni akarja, vagy tett valamilyen javaslatot is, hogy hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Nyilvanvaloan ahoz meg tul keveset voltatok egyutt, hogy osszekoltozesen ilyesmin lehessen gondolkozni, de biztos van mas megoldas is. Esetleg nyaron nem marad meg, vagy te nem mesz ki hozza? Ha hosszabb tavon is mukodik, es tenyleg ilyen kulonleges szamodra, szerintem egy probat meger :)

"Bele tudnek szeretni"

Akkor ez a vegszo :D

Esetleg probaljatok meg kapcsolatban maradni amig nem rendezodnek kicsit a dolgok. Ha meg nem vagy szerelmes, akkor vagy elengeded es gyotrodsz rajta, hogx mi lett volna ha. Vagy megprobaljatok, de ahogy latom ennek sok buktatoja van.

Szerintem ezert a legjobb megoldas lehet ha nem jartok, de baratok maradtok- persze ez csak akkor johet szoba, ha kepesek vagytok ra (mindketten!). Meg fiatalok vagytok, kesobb lehet lesz belole valami. Ha meg nem, akkor szereztel egy baratot.

Ezt csak mondani konnyu, te erzed, hogy kepes vagy-e ra.

Én is hasonló helyzetben voltam, azzal a különbséggel, hogy a fiu, akivel megkedveltuk egymast, külföldön tanult és tanul jelenleg is, és itthon ismerkedtünk meg. Ritkán, de haza járt azért, viszont igy mégsem működött közottünk. Hivatalosan nem voltunk együtt.

Most is keres, és mindig szól, ha haza jön, de mar probalok nem gondolni ra, és kerülni is ( bár ez nehéz, mert az O ceguknel dolgozom). En ki tudom jelenteni, hogy szerelmes voltam belé, és most is taplalok iránta erzelmeket, viszont borzasztó rossz, mert tudom, h neki kint vannak ilyen-olyan kapcsolatai lanyokkal, amikről azt mondja, h nem komoly....de akkor is.... Ha beszéltünk, volt h írta nekem hogy hianyzom és jo lenne, ha ott lennék....na és ilyenkor az a legrosszabb, hogy nekem is hianyzik nagyon, de mar nem tudom komolyan venni ot a futó kapcsolatai miatt.

Nalunk mar 2 éve húzódik ez a helyzet:( 2ev mulva fog elvileg haza jonni, és a szívem melyen ra várok, de az eszem tudja, h ez hulyeseg, mert semmire sincs garancia. Kb 1honapig egyáltalán nem kommunikálnunk, viszont pont a napokban megint érdeklődött és közölte, h nem sokára haza látogat.... most megint sikerült újra a gondolataimba furkesznie magat, pedig mar kezdtem ot kitörölni onnan....

Kedves kérdező, en annyit szeretnek tanácsolni Neked, hogy ha láttok egy kis reménysugarat, hogy a későbbiekben vagy Te kimenj hozza, vagy O ide költözzön, akkor próbáljátok meg!!! Viszont nem rossz indulatból mondom, de en kerulnem nagy ívben a távkapcsolatokat! Lelkileg tönkretesz.... legalábbis én sokat szenvedtem az előbb említett fiu miatt, pedig mi nem voltunk együtt. Habár voltam mar tavkapcsolatban is 1,5 évet úgy hogy összesen 3evig voltam együtt a volt barátommal.:( Na ez is szörnyű volt lelkileg...a sok-sok külön töltött hetek-hónapok.:(

Gondold meg jól, en az eddigi tapasztalataimbol kiindulva nem mennek bele, és próbálnám szepen kiverni a srácot a fejembol.

Szép estet!:)

22/L

Ha van lehetoseg idoben es penzben 3-4 hetente talalkozni, es van esely, elkepzeles es valodi lehetoseg a kozos eletre, otthonra belathato idon belul, akkor belemennek. Es bele is mentem. Ilyen 2-3 havi vegetalasokat, kozos tervek nelkul hulyesegnek tartom.

21/N, 2 ezer km tavolsag, kb. masfel eve.

25 voltam, mikor megismertem Őt... Rohadtul nem akartam beleszeretni, mivel tudtam, hogy 600 km nem 2 lépés, főleg, hogy a kislányom akkor 4 éves volt.

De ugyebár nem kívánságműsor, olyat éreztem, amit azelőtt talán soha sem.

Összejöttünk. Fél évig ment a dolog, majd szakítottunk, aztán 3 hónapra rá újrakezdtük, ez sem tartott sokáig, még 2 szakítás... Összesen 14 hónap ment el rá, + még 10, mire összeszedtem magam és túl tudtam lépni, mivel teljesen hazavágott a szakítás, még úgyis, hogy én zártam le, mert nem haladtunk előre és nem volt kilátás semmire. Teljesen más ember lettem, mint azelőtt.

Én óva intenék mindenkit a távkapcsolattól... De ez én vagyok, lehet, más szerencsésebb.

Nem!

Én távkapcsolatoztam egy évig (ebből fél év csak chat), és nehéz volt, nagyon.

Hol ő ment, hol én jöttem, ez havi max 5-6 napot jelentett, DE köztünk 1000km volt "csak", ami 12 óra vonantot jelentett, és max. 20 000 ftot (azóta már együtt élünk).

De Amerika az a világ másik fele, emellett piszok drága. Lesz x időnként 2-300 ezer forintod rá, hogy kimenj?