Normális, hogy a barátom teljesen hidegen és elutasítóan viselkedik, hogy ha valamiért rossz kedve van (és a rosszkedvének nem én vagyok az oka)?

Ez egyfajta passzív agresszió.

Az ilyesmi ellen 2 orvosság van.

1) törj ki a játszmából. Ha neki rossz kedve van, akkor ne hagyd, hogy átragassza rád, ne kezdj el próbálkozni, hogy felvidítsd. Amíg részt veszel a játszmában, addig nem fog semmi változni

2) ha nem lehet megszüntetni a játszmahelyzetet, akkor pedig ott kell hagyni, mert egy életen át tudja ezzel megkeseríteni az élted, hanem lesz majd vizsga, akkor lesz munkahely, munkanélküliség, rossz idő, hideg leves, bármi

1. az, hogy neked rossz kedved lesz, arról csak te tehetsz, miért kell neked átvenni az ő rosszkedvét?

2. mi lenne, ha ilyenkor békén hagynád és nem próbálnád meg a te kis jószándékoddal felvidítani? arra még nem gondoltál, hogy ilyenkor jobban szeretne csak egyedül lenni, és magányosan? és nincs szüksége még a te tanácsaidra és felvidításodra se, mert talán még azzal rá teszel egy lapáttal?

3. megkért rá téged, hogy felvidítsd? megkérdezted valaha is őt, hogy ilyen állapotban mit szeretne? vagy te csak mész a saját egoista fejed után, hogy csak azért is az legyen, amit te szeretnél. és mi lenne, ha legalább egyszer az lenne, amit a másik szeretne?

jó tudom, te csak jót szeretnél a másiknak. tudod hányszor hallottam már ezt a sz..r dumát. a másik mindig jót szeretne, na persze. és megkérdezte az a másik, hogy én vajon mit szeretnék?

és nem mindig jók azok a tanácsok, amikről te azt hiszed, hogy olyan jók, mert lehet, hogy a másik pont nem fogja értékelni.

Kedves kérdező teljesen megértelek, próbáld meg olyankor kicsit hagyni, majd beszélgess vele előbb másról, valami random dolgokról...de tényleg random dolgokról. Csak úgy ami eszedbejut, de a problémát messziről elkerülve . Aztán ha jobb a kedve vagy látod hogy elkezdett beszélni, esetleg ha kicsit semlegesebb lett a kedve ahhoz képest hogy milyen rossz volt. Ha semmi akkor lehet hogy mégis egy nagyon kicsit oka lehetsz a dolgoknak...feltéve ha nem ismert a problémát okozó tényező, mint például a vizsga.

Kedves harmadik hozzászóló, áldom az eszedet! Teljes mértékben egyetértek veled, bár ha kicsit elkezdenek beszélgetni akkor aztán lehet kicsit "feszegetni" a dolgokat. Szerintem.

Hozzáteszem Kedves Kérdező, hogy én is hasonló hozzáállású emberke vagyok mint a te párod. Igen, igen, tudom hogy pont én szólok hozzá a dolgokhoz..meg hogy biztos hülyeséget beszélek. Pedig nem, én magamból indultam ki, hogy nálam ez a megoldás úgymond. Csak nálunk az a különbség veletek szemben hogy a mi helyzetünkben okkal jön elő a rosszkedvem, és a párom ezt részben lesz*rja, részben nem. Viszont amikor nem sz*rja le akkor is ha elmondom mi a bajom vele, mivel rontotta el a kedvem, mi a probléma, akkor sem lássa be és nem változtat.

Ha kérdésed van, bátran írj.

Nekem a barátom ugyanilyen.

Akármi történik a családban, munkában, rajtam csattan az ostor. Rengeteget nyaggattam régen, mi a baj, az idegesítette.

Már úgy rámragasztotta, hogy sokszor utána napokig nekem volt rossz kedvem, nyomott voltam, amikor meg visszatért a jó kedve engem szekált, hogy ugyan mi a bajom.

Én úgy próbáltam megoldani, hogy nem foglalkozom vele. Megkérdezem mi a baj, ha akarja elmondja, ha nem akkor nem erőltetem. Vicceket mesélek, olvasok, lekötöm magamat, nem hagyom, hogy rám is átragadjon. SOkszor ilyenkor nem lehet hozzá szólni, ezért igyekszem hagyni, hogy kipuffogja magát. Ha hosszútávon nem változik, akkormeg tényleg érdemes végiggondolni, hogy megéri-e neked a szomorúság.