Férfiak/fiúk! Ti mit éreztek mikor a barátnőtök sírni látjátok miattatok?

Párom nem gyakran bánt meg, de a kapcsolatunk elején akadtak gondok a kommunikációval, így megesett párszor akkortájt. Nagyon rosszul érezte magát, nem győzött bocsánatot kérni. De mikor lehiggadtam, én is elismertem a saját részemet a dologból, így én is bocsánatot kértem.

Ma már nem bántódok meg, nem tesz semmi olyat, és én sem reagálom túl a dolgokat. De ha valami miatt rossz kedvem van, erején felül próbál segíteni, felvidítani. Szóval szerencsés vagyok vele, mert nem gondol semmi rosszat rólam ilyenkor, és minden téren segítőkész.

Haha ,az enyém anyázott inkább meg pofozkodott.Még csak megbántanom em kellett hozzá :D

Hogy mit éreztem? A vége felé már ,hogy legszívesebben kitaposnám a belét :D hehe,hihi

Fura mert fiukànt ha haragszom vàgok hozzá durva szvakat ès tartom magam az igazomhoz mint ahogy ő is szokta !

De amikor elsírta magát nekem szakadt össze a szivem :(

Nem bírom elviselni ha egyetlen làny is sír

Nyilván okkal sír. Össze meg vissza szégyellném magam, amiért a szeretett nőmet megríkattam.

Nem tagadom, nekem is megvan a magam nyers természete, olykor makacs vagyok, de mindig is odafigyeltem arra, hogy úgy fogalmazzak, nehogy sírás legyen a vége a párom részéről.

Egyszer fordult elő, amikor tényleg olyat mondott, s én azzal vágtam neki vissza, amire nem számított. Eltört a mécses. Megvígasztaltam, mindketten elismertük a hibánkat. Azóta is voltak komolyabb vitáink, de sírásig sosem engedtem, hogy fajuljanak a dolgok. Inkább stratégiai visszavonulót fújtam. Akár igazam volt, akár nem. Megvártam míg lehiggad s utána megbeszéltünk mindent. Amikor hibázott elismerte, bocsánatot kért, ha én voltam a ludas, én is így tettem.

A negyedik ilyen vita után kitört belőlünk a nevetés, és összebújva kibékültünk mindig.

Néha már csak azért kötekedik, hogy békülős szex legyen a vége :D

Én 28/f, Ő 32/N