Ti mit tennétek a helyemben?

A párom és én jó néhány éve ismerjük egymást,de csak egy éve vagyunk együtt. Egészen idáig távkapcsolatban voltunk, és éreztük,hogy kezd kihűlni a kapcsolatunk,ezért most összeköltöztünk erre a nyárra míg nem kezdődik a suli.Úgy volt tervben,hogy ha működik,akkor esetleg végleg,de én már ezt nem tartom esélyesnek. 2 hete vagyunk még együtt,az első pár nap nyugdtan,boldogan telt,de az utóbbi napokban én teljesen összezuhantam mellette. A múltkor mgláttam,amint egy fiatal kis havercsajnak olyat ír,hogy ő tudná szeretni,de ezt ő azzal magyarázta,hogy megakarta vigasztalni a lányt,mert az most szakított a párjával. Rendben,elfelejtettük. Az utóbbi időben nem tudtam néhány kból eljárni edzeni,ezért picit tunyultam, híztam,de ez annyit tesz, hogy van rajtam mit fogni,de még így se vagyok 50 kg. De azt mondta a hasamra,hogy "sonka". Akkor elkezdtem miatta szedni a tablettát,amitől kijött néhány pattanásom..tényleg nem sok(2-3) és nem is feltűnő,de ezt is megkaptam. Továbbá ugye edzőterem. Van egy nő,akiről már egyszer elkezdett áradozni,mivel eléggé megbántott "Olyan s*gge van,mint neked 3x" stb. Tegnap láttam ezt a nőt és mondta,hogy mostmr tudom kiről és miért beszélt úgy. Hát mondom szerintem nem egy nagy eresztés,de rendben. Erre elkezdi ott mondani,hogy "Nem nagy szám? Hát milyen segge van,úristen".. El is rontotta az egész napom,nem is szóltam hozzá. És ezt többször megkaptam máár és csodálkozik,hogy egy undorító senkinek érzem magam. Ha sírok jön a kérdés,hogy miért..de válaszol is rá,azért,hogy idgesítsem. Pedig nem azért,ilyenkor elsétálok tőle,hogy ne is lássa. Egyszerűen próbálok mindent megtenni,takarítok,mosok rá,idejöttem hozzá az albérletbe úgy,hogy nekem nincs hátterem ,aki segítsen és úgy érzem nem fog működni. Pedig szeretem és ez a bajom,hogyha nem így lenne,már nem lennék vele. És ha ezeket a pillanatokat nem figyeljük nagyon boldog a párkapcsolatunk és nagyon jól megvagyunk,de vannak ezek és nem tudom mit csináljak. Tudom,hogy hibás vagyok,borzasztó természetem tud lenni,de szerintem így se érdemlem meg ezeket. Sőt sokszor úgy érzem szégyell,baráti társaságban nem mutat be senkinek,"találjam fel magam,ismerkedjek". Tegnap beugrott a konditerembe,ahol dolgozom a lakáskulcsért,volt egy kis dolgom és mí nem figyeltem lelépett..Semmi köszönés én meg ott kerestem,kérdeztem a többieket,de mondták,hoy ők se hallották,hogy köszönt volna. Kevésnek érzem magam,az összes önbizalmam oda,pedig eddig se sok volt. De nem így ismertem meg és helyreszeretném ezt hozni. Ő nem érti,hogy mi bajom,szimpla hisztinek vallja. Adjatok valami tanácsot. Előre is köszönöm.

19/L