Hogyan lehet "túl tenni" magad azokon a dolgokon, amiket veszekedés közben hozzád vágnak?

Nem biztos, hogy minden ilyennek alapja van. Ha dühös az ember, akkor elborul az agya, csak arra koncentrál, hogy mindenáron kiadja a mérgét. Aztán leülepszik a dolog, és legtöbbször az illető megbánja, amiket mondott. Persze, mert rájön, hogy a fele sem volt igaz:)

Vagy az "egyik füleden be, másikon ki" stratégiát követed, vagy te vágsz hozzá olyan sérelmeket, amiknek nagyon is van alapjuk, és ettől lefagy, mert gondolkodásra fogják késztetni. És máris oda jutottatok, hogy a csatát végül te nyerted:)

Azonnal tulteszem magam,ha utana szexelunk es eleg orgazmusom van.

N

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz, ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.

Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretetjük egymást.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg az egymáshoz visszavezető utat.

Könnyedén.

Az ilyesmit csak azért mondják, hogy sértegessenek.

Ha van alapja ha nincs - amíg veled van, addig veled van.

Veszekedni csak a hülyék szoktak.

Értelmes ember leül és megbeszéli a problémáit, maximum emeltebb hangon, de érvekkel, tiszteletben tartva a másikat.

A szüleim 15 évig voltak együtt, de addig egyszer nem hallottam őket veszekedni, ha bajuk volt, akkor maximum kicsit harsányabban, de normálisan, mindenféle személyeskedést mellőzve oldották meg a konfliktusaikat.

Mi is összekapunk néha a párommal, de nem kiabálunk, meg dobálózunk olyannal, ami a másiknak rosszul esik, hanem elmegyünk friss levegőt szívni és miután lehiggadtunk valamennyire, beszélünk.

Felnőtt embereknél ez a módi, egymás értegetése dedós dolog, és bizony sokszor van alapja.

Az más kérdés, hogy én nem tudnék huzamosabb ideig együtt lenni valakivel, aki bánt és nem tisztel.