Sajnálatból voltál már együtt valakivel huzamosabb ideig (évekig)?

Igen, volt ilyen csajom. Sajnálattal kezdődött, szar helyzetben volt, perben állt a szomszédaival egy kutyás balhé miatt, a férje megcsalta egy ku.vával, megverte, devizahitelét alig bírta fizetni, valahogy megérintett a szenvedése, megesett rajta a szívem.

Aztán végül lett belőle valamiféle vonzalom, de nem volt szerelem, messze volt ez attól.

Mindenesetre kihúztam a szarból, fizettem a hiteleit, felépítettem a félkész házát, a tenyeremen hordoztam, tényleg húztam a belem, annyit dolgoztam, hogy lehessen egy közös jövőnk, hogy boldoggá tegyem.

3,5 évig voltunk együtt, az utolsó fél évben már szintén csak sajnálatból, vagy inkább lelkifurdalásból voltam mellette, mert öngyilkossággal fenyegetett, amikor ott akartam hagyni.

Végül, "hálából" mindazért, amit tettem érte, ő lépett le mással, és lenyelte a rengeteg pénzemet is, amit a házba beleöltem.

Szóval nekem az a tapasztalatom az ilyen emberekkel, hogy szerencsétlennek meg elesettnek tűnnek, de valójában elképesztően önzőek.. egy nem önző ember képes lenne öngyilkossággal zsarolni azt, amit szeret? Dehogy.

Az ilyenek csak kihasználják azokat, akik jószívűek velük, tulajdonképpen ez az ő túlélési stratégiájuk, gyengék és/vagy lusták egyedül elérni, amit akarnak, és ezzel az önsajnáltatással érnek célt. És nem is mindig tudatosan csinálják, de ezt csinálják.

Szóval ha rám hallgatsz, nem hagyod magad zsarolni, manipulálni, és otthagyod minél hamarabb.

Ezzel neki is esélyt adsz, hogy megerősödjön, és esetleg magától is helyt tudjon állni az életben.

Nagyszüleim így élnek már 50 éve.

Papának mindig volt nője mama mellet. Külön alszanak 30 éve. Felvan osztva a hűtő. Maguknak főznek. Kb mint a lakótársak. Papát mikor kérdezzük hogy miért nem vált el mamától mimdig azt mondja hogy milett volna szegény nagyanyáddal mitcsinált volna a gyámoltalan nem hagyhattam magára. És így éldegélnek.