Ha olyan párom lenne, akinek tetszik a külsőm és elfogadó, akkor én is el tudnám fogadni magam?

Két dolog. Szerintem a párodnak biztosan tetszik a külsőd. Azért, valljuk be, kell egy ilyen vonzódás egy párkapcsolatban, szóval kétlem, hogy nem tetszenél neki!

Másrészt, szerintem is a természetes a szép. Tudod, vicces dolog a szerelem/szeretet. Meg az önértékelés. Egyrészt mi sem látjuk igazán jól magunkat, és azt is általában alábecsüljük, hogy ha valaki megszeret, akkor milyennek lát.

Én pl nagyon randának tartottam magam mindig, el se hittem volna, hogy valaki szerethet. És mégis!

Sőt, a volt párom is ezt gondolta magáról, én meg őt tartottam a legszebbnek a világon. (Na, ez biztos nincs így, de nekem mégis az volt)

És, ez lehet elkeserít most elsőre, de a srácok többsége nem igazán szereti azért a sok sminket (szerintem). A természetesség jó dolog. És azt hiszed, hogy valami ronda rajtad, egy szerelmes ember nem ezt fogja gondolni erről, mindent imádni fog benned! Nagy orr, nagy fogköz, pattanások, akármi, ezeket nem hibának tartja.

Szerintem le kéne ülnötök és megbeszélni ezeket :) Valószínűleg kiderül, hogy nagyon is szépnek tart, csak volt egy kis kommunikációs eltérés köztetek :)

amig onmagadat nem tudod elfogadni es megszeretni, addig mastol sem varhatod el ugyanezt mert nem fog teljesulni

tanuld meg onmagad szeretni, guglizz ilyen temaban, rengeteg konyv, video, okosito eloadas van errol

amikor elfogadod onmagad es szereted onmagad, akkor majd eljon egy olyan ferfi az eletedben aki megbecsul, szeret es szepnek tart es ennek hangot is fog adni!

megsugom, soha nem lesz olyan parod aki segit majd megszeretni onamgad, ezt elobb neked kell elerni onmagad fele...

Szia!

Én ezt úgy tapasztaltam meg a magam módján, hogy tudom magamról, hogy sokkal több dolgot elnézek másnak mint magamnak. Tudom ez fura de igen van, hogy az ember kritikusabb önmagával. Régebben elég csúnya önbecsülésem volt. Ma már sokat fejlődött de néha tudok furcsán viselkedni, ami engem is meglep. Bocsi, hogy nem egészen a témához kapcsolódva írok de azt hiszem vagyis remélem mindjárt rátérek a lényegre. Először amíg én egyedül voltam akkor tanultam meg igazán, hogy mit jelent csak magadra számítani. Ez olyasmi, hogy minden reggel felkelni és még ha szar napod van akkor is próbálni vagy keresni a dolgok jó oldalát. Szóval szerintem kell egy önbecsülés. Ami ahhoz képest, akinek nincs vagy kevés van hát eléggé nem babapiskóta nélküle az élet. Ezt azért mondom mert szóval ezt tapasztalom én is. Bocs lehet ez még a lelki oldala. Muszáj látnod magadban a szépet. Nem vagyunk egyformák és relatív dolog a szépség. Nem kell hinned a reklámoknak, hogy szerintük mi a szép. Tudom könnyű ezt mondani, de ugye mennyivel egyszerűbb lenne úgy lenni, hogy oké vannak hibáim de amúgy van egy egészséges önbecsülésem és önbizalmam, ami azért mondjuk, hogy ad egy olyan erőt neked, hogy nem "szorulsz" arra, hogy elfogadjanak. Mert te elfogadtad önmagad. Minden egyes porcikád és kész.

Szóval bocsi, nekem elsőre valamiért ez a tény ugrott be. Amúgy tudod amikor az első pár hónapba még ismerkedtünk a párommal, akkor hát persze a legjobb formámat akartam hozni és mégis becsúsztak bakik és oké utólag mesélte de nevettünk rajta. :D Sőt sajnos nincs porcelán bőröm és picit problémás olykor és emiatt igen néha alapozó. Na és kezdetben ugye nem akartam, hogy lássa párom ezt a procedúrát, hogy hát nem is tudom úgy kisminkelem magam :D Aztán persze valahogy elmaradoztak ezek és csomószor már alapozó nélkül járkáltam várva arra, hogy majd egyszer megjegyzi, hogy nézek ki ( csak viccelek nem vártam csak képletesen írtam, hogy vártam rá). Amúgy nem volt semmi. Vagyis szempillaspirál maradt mert szőke szempillás vagyok és az fura, hogy ez valahogy elkezdte növelni az önbecsülésemet is. Kevesebb sminket se bántam már és igen jót tett valahogy ez nekem, hogy ilyen módon eltudtam fogadni magam.Szóval én nem tudom jól válaszoltam e de remélem nem bánod, hogy írtam egy kis regényt. Szerintem fogadd el saját magad. Komolyan. Nem könnyű de ha egyszer odaérsz onnantól más minden.

1:32-es vagyok.

Eszembe jutott még az, hogy most nyáron pont pár hete párszor voltak csúnya veszekedéseim és hát akárhogy néztem én voltam a ludas. Szar ezt beismerni de így volt és utána hiába volt az, hogy elmondtam a másik félnek, hogy haragszom magamra és próbálom ezt az egészet tapasztalatként felfogni és változni. Ő meg persze mondta, hogy de megért meg na szeret is szóval elfogad de ja viselkedtem hülyén azért. A lényeg, hogy én ezek után is, hogy a másik kb elmondta, hogy igen így szeret én haragudtam magamra egy ideig eléggé.

És ez a válaszom, hogy szerintem nem megy az, ha mással akarod elfogadtatni magad. Mert elsőként mindenképp önmagaddal kell. Akkor kapsz egy új látásmódot és nem úgy fogsz viszonyulni, hogy a másiknak kell elfogadnia. Igen neki is kell pláne ha párkapcsolatban vagytok mert akkor mi a manóért vagytok együtt de érted.. szóval csak self love aztán könnyebb. Hosszú út de megéri

Ha pozitív visszajelzés kell, dobj egy képet, adok én. :)

30/f

„Ha olyan párom lenne, akinek tetszik a külsőm és elfogadó, akkor én is el tudnám fogadni magam”

Így is lehetne, viszont ez egy olyan egymástól függő, beteges kötődést jelentő kapcsolat lenne.

Szóval amolyan tüneti kezelés lenne, de magát az okot nem kezeli.

Társfüggő kapcsolat pl.

Valójában pont fordítva lenne jó.

Amikor képes vagy elfogadni magad, magadból áradó önbizalommal leszel teli, akkor lesz hasonlóan egészséges párkapcsolatra képes párod.

Az önbizalom „kisugárzik”, vagyis a testbeszédeden keresztül érzékelni fogják mások, tudatalatt. Szimpatikus leszel, könnyebben ismerkedsz majd.

Nálam bevált. :) Volt egy exem, aki ugyan elfogadta, hogy ilyen vagyok (baromi magas, telt is, szerintem csúnya is), de azért rendszeresen viccelődött vele, hogy milyen a külsőm, ami engem bántott, meg tökéletesen tisztában voltam vele, hogy az ideálja a tökéletes ellentétem. Baromira rombolta az amúgy sem létező önbizalmamat, aztán meg én voltam a hibás érte, hogyha ennyire negatív vagyok, akkor ő nem tud támogatni. :) Persze, utánam az összes nője ideál típusú volt. :D

A mostani párom - annak ellenére, hogy tudom, hogy neki is cuki barátnői voltak előttem - egyetlen percig sem éreztette velem, hogy bármi gondja lenne velem, imádja a magasságom, a teltségem. Rendszeresen hallom tőle, hogy mennyivel jobban szereti, ha nincs rajtam smink, mennyivel szebb az arcom, hasonló apróságok. Oké, ettől még továbbra is sminkelek, ha megyünk valahova :D, legfőképp azért, hogy én jól érezzem magam a bőrömbe, de már nem frusztrál, hogy mit gondolhat rólam reggel kócosan, vagy bármi egyéb miatt.

Sokkal-sokkal magabiztosabb lettem, és ezt egyébként mások is észrevették. Nekem is könnyebb elfogadni magamat. :)

A leírásod alapján a párod is az exemhez hasonló lehet. Ne hagyd, hogy leépítsen, mert nagyon nehéz lesz belőle kilábalni!