Normális, ha ennyire féltem a férjem?

Korán jár munkába, én kb akkor ébredek, amikor odaér. Mindig betegre aggódom magam, vajon beért-e, mégiscsak egy óra az út, mégiscsak külföld, mégiscsak nagyváros, annyi szörnyűség történik manapság. Megkértem, mindig írjon SMS-t, ha beért. Van, hogy késik a vonat, és nem kapok üzenetet pontban 8kor, olyankor kb pánikrohamom van.

Akármiről van szó, ami egy picit is veszélyes lehet (legyen az csak egy villanykörte csere), állandóan mondom, hogy hagyja, vagy inkább majd én és hasonlók.

Tudom, hogy felnőtt ember, és sokkal jobban és önállóbban boldogul az életben, mint én (főleg, ha nem állok az útjában), mégis úgy érzem, hogy nem engedhetem, hogy bármi baja essen, inkább nekem, de neki ne.