Úgy érzem, hogy egy nővel boldogabban tudnék élni párkapcsolatban, mint egy férfival, mégis férfi partnert szeretnék magamnak. Ez önzőség a részemről?

Igen, önző vagy, ez amolyan emberi tulajdonság. :)

Amúgy csak az a kérdés, hogy tudnál-e szeretni egy férfit. Ha nem, akkor magadat és őt is átvernéd. nyilván lenne olyan férfi, aki így is vállalná a dolgot, de túl sok lenne a megalkuvás.

Persze te tudod, mi jó neked.

Gyerek ebből lesz:

[link]

Nem ebből:

[link]

Bocs, ha valakinek a biológia most a lelkébe gázolt. (Csak azért hozom fel, mert a kérdező maga is mondta, hogy családot akar.)

#2

Így van!

#2: örökbefogadás is szóba jöhet.

Kérdező: nem hiszem, hogy ez önzőség. Az önzőség az, amikor a saját érdekeidet túlzott mértékben mások érdekei elé helyezed. Te viszont éppen mások érdekeit helyezed előtérbe (a konzervatív szüleid elvárásait és az ismerőseid kapcsolatai által képviselt társadalmi elvárásokat) a sajátodhoz képest. Azt, hogy el akarod kerülni az azonos nemű kapcoslatok hátrányait, érthető, és nem hiszem, hogy önzőség lenne. Akkor lenne az, ha ez lenne a domináns, döntő érv egy leendő párkapcoslatodban.

4:

Ez megint csak egy ilyen dolog, de a legeslegtöbb ember a világon ameddig biológiailag lehetséges (nem steril ő maga), addig a saját génjeiből fogant gyereket szeretne, nemtől függetlenül. Magyarul férfiként megdugom az asszonyt és tőlem legyen a gyerekünk, nőként pedig dugjon meg a férjem és aki gyerek kijön belőlem az a miénk legyen. Ha lehetséges.

#4

Egy gyereknek normális családban van a helye, nem egy degenerált egynemű "családban", ahol nem kaphatja meg az anyától a női, az apától a férfi energiákat, amire szüksége van az egészséges lelki világhoz.

6: hát én ilyen degenerált egynemű családban nőttem fel, mivel kéthónapos koromban apukám meghalt és anya azóta se házasodott újra, ráadásul csak lány testvéreim vannak. Szóval semmiféle apai, fiú, férfi példát nem láttam soha életemben. Tucatnyi hozzám hasonló embert ismerek, akiknek vagy meghalt valamelyik szülője, vagy elváltak a szülei és egyedül nevelte fel az egyikük. Mind teljesen normális és egészséges lelkű emberek vagyunk, és én jó apának érzem magam, a feleségem és a gyerekeim is annak tartanak. Merem állítani, hogy ugyanígy lenne akkor is, ha nem egy, hanem két azonos nemű ember nevelt volna fel, akik szerették volna egymást és engem is. Viszont ismerek olyat is, akinek egész gyerekkorában a veszekedő anyját és apját kellett hallgatnia, és neki rengeteg lelki problémája van még felnőttként is, pedig két különböző nemű szülő nevelte fel. A gyereknek nem az az ártalmas, ha csak férfi vagy csak női példát lát a családjában, hanem az, ha veszekedésben, boldogtalanul kell felnőnie.

Szerintem, kedves kérdező, a párválasztás abszolút az a téma, amiben merni kell önzőnek lenni, mert nem csak a saját életedet, de a párodét és esetleg a leendő gyerekekét is tönkreteszed vele, ha olyannal vagy együtt, akit nem tudsz szeretni. Ne foglalkozz mások véleményével. Ha megkérdeznéd a szüleidet vagy bárkit a környezetedben, hogy nekik abból egész pontosan milyen személyes problémájuk lenne, ha neked nőnemű partnered lenne és gyereket nevelnétek, biztosra veszem, hogy nem tudnának válaszolni rendes észérvekkel. És erre ők maguk is rá fognak jönni előbb-utóbb, és onnantól fogva nem cseszegetnek majd.