Egy 25eves lány vagyok és 5eve vagyok a párommal együtt.2éve lakom vele. A szituáció: Párom azt mondja önző vagyok, mert tudni akarom a helyemet (tehát hogy szeret-e és hogy meddig marad velem)?

Azért nem jutsz vele dűlőre, mert nem őszinte.

Soha nem fogja egyenesen megmondani, hogy nem szeret, de praktikus, hogy van kivel szexelni, van főtt kaja, tiszta ruha. De ettől még kivág mint macskát, ha talál egy olyan nőt, akivel hosszú távon is el tudja képzelni. Te arra vagy jó, hogy amíg megtalálja a leendő feleségét, addig se legyen egyedül.

Egy ilyen beszélgetés után az az egyetlen értelmes lépés, ha elkezdesz csomagolni. Ne alázd meg magad azzal, hogy tovább vele maradsz.

Most őszintén...picit kirázva a szemedből a csillámport, mert az unikornis szutykot...szerinted te egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban vagy?

Tudom, hogy egy csomóan kialadnak, mert itt mindenki azt válaszolgatja, hogy szakítson a másikkal, de nehogymár ilyen alacsony legyen a léc. Ha ekkora paraszt, és nem csak valami félreértés volt a dolog, amit te itt még fel is nagyítottál, akkor úgy meg kell reptetni, hogy csak úgy süvítsen. Én speciel kiköltöznék, amikor nincs otthon, és ha számon kér, akkor elmondanám, hogy semmi köze hozzá, nem része már az életemnek.