Miért van az hogy mindig én vagyok aki jobban ragaszkodik a párjához?

Nehéz ez ellen tenni, ez nevelés, genetika kérdése, én is irigylem azokat, akik mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül vándorolnak kapcsolatról kapcsolatra. Vagy inkább mégsem. Mi legalább jobban megéljük ezt, szerintem.

Vannak ilyen férfiak, akik pont ilyenek.

Én szerencsére a legtöbb nővel ellentétben egyrészt nem vagyok társfüggő, másrészt addig vagyok egy kapcsolatban, amíg nekem az jó. Ha a másik fél már nem tisztel és becsül, vagy kiszerettem belőle, akkor egy percig sem lennék vele tovább, szerelem ide vagy oda, nem hagyom, hogy egyszerű átmeneti érzelmek miatt tegyem tönkre magam. Az a baj, hogy sok nő a realitás elé helyezi az érzelmeket és ez egy nagyon buta dolog, amit aztán a pasik szépen ki is használnak. Ha lenne önbecsülésetek, a pasik is becsülnének.

A ragaszkodás is egy olyan dolog, ami fejben dől el. Eldöntöd, hogy otthagyod, mert egy szemét és keresel mást. Vannak erős jellemű emberek, akiknek ez könnyen megy, mert szeretik magukat és nem szeretnek áldozat szerepben lenni, és vannak a gyenge, könnyen kihasználhatók.

Bocs, de még is válszoltad magadnak.

Amíg a személyiséged ilyen, nem tudsz másképp működni. Nehéz ügy...

Nem baj az, ha valakinek nagy a szíve, de válogasd meg, kivel jössz össze. Gondold át, eddig milyen emberekkel voltál, és tanulj belőle, legközelebb ne ugyanilyenekbe ess bele.

Legyél egy kicsit egyedül akkor is, ha ijesztőnek és magányosnak tűnik, dolgozz a saját magaddal való kapcsolatodon, és ha egészséges kapcsolatod lesz magaddal, akkor majd jobban meg fogod válogatni, kit engedsz be az életedbe.