Nem értem a szüleit, nem bírnak engem?

Van egy 3 hónapos kapcsolatom egy lánnyal.

Eléggé messze lakunk egymástól, ezért nekem aludnom kell valahol ahhoz, hogy találkozzunk. 1x engedték meg a szülei hogy ott aludjak, utána mondogatták neki hogy megbánták hogy megengedték, és le utcalányozták a lányt (hozzátenném, semmi nem történt, külön aludtunk).

A szülei azon a véleményen vannak, hogy 1 fiú/lány = 1 élet. Ami azt jelenti, hogy az első legyen neki örökké.

Nos, én vagyok neki a harmadik pasi, és ezt nem nézik jó szemmel sem az apja, sem az anyja.

Találkozni kéthetente engedi, de akkor is úgy, hogy szobát kell kivennem.

Mikor kérdeztem tőle, hogy jöhetek-e még, azt mondta mind a kettő, hogy persze, bármikor. Amikor ott voltam, jó pofiztak végig, röhögcséltünk egész este a szüleivel, elvoltunk mint a befőtt. Ezután akárhányszor kérdezem nem kapok rá választ, csak a lányuktól, hogy megint le utcalányozták hogy idehozná a pasit, és elhordják mindennek.

A lányt nagyon szeretem, és ragaszkodunk egymáshoz.

Mit tudnék kezdeni azzal, hogy ne legyen ilyen távolságtartó az anyja és apja? Hogyan érhetném el, hogy legalább találkozni engedjenek a lányával hétvégente, ne csak 2 hetente?

Nem szeretnénk külön útra menni, szeretnénk együtt maradni.

Viszont a lány nem szeretné ha írnék az anyjának/apjának, mert szerinte az csak rontana a helyzeten. Minden egyes nap sír, hogy hogyan viselkednek vele a szülei.

Mikor ott voltam, volt egy olyan beszólása (anyósom a barátnőmnek) hogy ott helybe beleépítettem volna a falba.

Én 24 éves vagyok, ő 18.

Bármit írok neki Facebookon nem válaszol, csak megnézi.

Küldtem neki üzenetet, bemutatkoztam neki rendesen magamról, arra se kaptam egyetlen választ sem.

Minden héten kérdezem tőle, hogy találkozhatok-e a lányával, de erre sem kapok választ.

Mindig kitér a válasz elöl.

Hogyan tudnánk ezt a problémát megoldani úgy, hogy a mi kapcsolatunk megmaradjon?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.