Egyre jobban érhető ha manapság egy férfi nem akar gyereket?

Szerintem mindig érthető, ha valaki nem akar gyereket.

Sokszor az lehet, hogy apa megszokja, hogy ő a gyerek a kapcsolatban, és anya már mást pelenkáz.

Szerintem korábban is sok férfi volt, aki nem akart gyereket, csak kevésbé merték felvállalni. Pedig az sokkal jobb, mint úgy vállalni egy gyereket, hogy igazából nem is akarjuk.

Amúgy meg nézd meg, hogy a társadalom hogy viszonyul az anyákhoz és hogy az apákhoz, aztán gondolkodj a különbségen, miért nem vonzó ez a férfiak túlnyomó részének...

Ha nagy szavak, akkor legyenek azok, de: nő vagyok, gyerekem van.

Nem azért akartam a gyerekem apját mert kellett egy alany aki tökéletes genetikája alapján megfelel mint potenciális apajelölt, sőt, azért sem, mert annyira jól mutatunk együtt mint a tökéletes családmodell.Egyszerűen természetes volt,hogy szeretjük egymást, összeházasodunk, gyereket vállalunk és közös otthont teremtünk.

Elfogadom ha valaki nem szeretne gyereket, azt is megértem,hogy X éves korig még elmegy a partnerváltogatás izgalma, a szórakozás, a barátokkal töltött idő, de aztán?

Számomra valahogy egy idő után céltalanná válik az élet. Amit biztos számtalanan meg tudtok cáfolni, de ez az én véleményem.

Mindenki csak hajt, sokan nagyon jól keresnek, amit akár extra utazásokra, kocsira, öltözködésre stb. költenek.

Amit aztán olyan 45-50 éves kor körül már nem is talál olyan izgalmasnak az ember.

Persze hozzáteszem: azt is megértem ha valaki nem talál olyan partnert akivel gyereket vállalna, vagy nem lehet gyereke, vagy anyagilag úgy érzi,hogy nem tudja vállalni a felnevelését, és ezért nincs gyereke.

A fotók a közösségi oldalon. ... A pasik eleve kevésbé szeretnek fotózkodni. Inkább Ők állnak a másik oldalon.Szó sincs itt kirekesztésről, bár tény, egy gyerek több figyelmet igényel. A szülők közös figyelmét, de attól nincs elhanyagolva az apuka sem.

Kérdező, amit itt bemutatsz, az egy hihetetlenül elterjedt jelenség; manapság a pasik nehezen élik meg, ha kikerülnek a középpontból. Először természetesen (a nőkhöz hasonlóan) ők a gyerekek, apu-anyu szeme fénye, majd később találnak egy nőt, aki átveszi az anyjuk helyét, és mos-főz-takarít rájuk. Olyan szinten mindig ők az elsők, hogy még a saját utódjukra is féltékenyek, ha azok előtérbe kerülnek. Nem segít persze az sem, hogy sok esetben meg is fosztják magukat a gyermekükkel való kötelék kialakulásától, hiszen szinte minden felelősséget az anyára tolnak. Az anya olvas el 50 könyvet a gyerekvállalásról, ő tartja fejben, hogy mikor kell etetni a gyereket, mikortól lehet szilárd ételt adni neki, mikor kezdi kinőni a ruháit, milyen pelus a legjobb és miért stb stb, miközben apu max annyit tesz, hogy cumival megeteti a gyereket néha, és kicseréli a pelusát egyszer-egyszer. Ez az egész lehetne egy közös kaland is, de sajnos manapság nem ritka az a jelenség, hogy a családban az anyuka és a gyerek az új központ, az apuka meg nem tudja, hogy mit tegyen kínjában, hogy immár nem ő a világ közepe.

Nem érzed kérdező, hogy mekkora baromság azt írni, hogy a már alapból utódnemzés és utódvédelmezés céljából létrejött család intézménye valahogy elárulja a férfit, mert a már említett utód kerül a középpontba? Az lenne a lehető legjobb lehetőség, hogy az apák is olyan vehemenciával szeressék a gyerekeiket, mint az anyák, de ez valahogy még ebben a modern világban sem jön össze.

Amúgy meg nőként marha jó azt hallgatni, hogy a kormány szerint mi nem akarunk anyák lenni, és hiányzik belőlünk az anyai ösztön, miközben szerintetek meg mi vagyunk a hibásak azért, mert a férfiak nem akarnak gyereket. Hiába, az emberiséggel egy idős taktika a nőt okolni mindenért...

#6 mondj jobbat

#7 szerintem ha elkezdenénk egy olyan társadalmat kialakitani, ahol teljesen természetes, hogy az apa is úgymond egyenrangú szülő az anyával (ő is kivesz szabadságot, ha a gyerek beteg, nem szinte kizárólag az anya, sőt, nem lesz a megaláztatás csúcspontja, ha az apa marad otthon gyereket nevelni az anya helyett) akkor egy idő után ez a bíróságok ítélethozatalában is meglátszana. Jelenleg a férfi és a nő áldozatvállalását össze sem lehet hasonlítani, ha a szülőség a téma. A férfiaknak nem kell kihordani a gyereket, amin ugye nyilván nem lehet változtatni, de még azért sem kell aggódniuk, hogy milyen hatással lesz a munkájukat az új jövevény. Mert azért tényleg próbálj úgy előre lépni egy állásban (vagy akár megtartása azt) hogy van otthon egy gyerek, aki miatt két havonta szabadságot kell kivenni. Amíg ez 10ből 9szer az anyára hárul, addig jogos, hogy 10ből 9szer az anya is kapja meg a gyereket váláskor. Amúgy az egyedül álló anyaság nem akkora buli, hogy a nők csak úgy gondolnak egyet, és ok nélkül otthagyják a férjeiket, pláne, hogy gyerekkel gyakorlatilag lehetetlen ismerkedni.