Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítanom kéne? Miért csinálja ezt?
Igyekszem röviden leírni, de teljesen össze vagyok zavarodva.
Egyszerűen nem érzem magam fontosnak. Tegnapi ill. mai példa: tegnap egész nap dolgozott, nem igazán beszéltünk, de este írt, hogy végez, megy haza. Én válaszoltam, amit azóta se látott, így értelemszerűen nem is válaszolt eddig a percig sem.
Szarul esik. Ez nem az első eset, mostanában elég gyakori. Nem tudom mit tehetnék, mert szeretem, és nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja a kapcsolatát ha jön egy kis probléma. Szeretem megbeszélni a dolgokat, és addig húzni mindent, amíg tényleg ki nem derül, hogy menthető-e még, vagy elég a fáradozásért. Két ilyen beszélgetésen már átestem vele, de úgy tűnik nem változik.
Ne értsetek félre, én tudom mennyit dolgozik, és megértem. De egy mondat is számít, vagy 10 perc telefon. Nem azt várom el, hogy 0-24 velem foglalkozzon, hiszen nekem is van életem, munkám, barátaim, így tiszteletben tartom, hogy neki ugyanúgy van élete. De ez már tényleg sok, és eljutottam arra a pontra, hogy fogalmam sincs mit tegyek, mi lenne a legjobb, hiszen szeretem. De hiába szeretem, ha ezt nem érzem viszont.
Mindig minden erőmmel azon vagyok, hogy minden jó legyen és működjenek a dolgok, de egyszerűen elfáradtam és tanácstalan vagyok.
(És ez nem egy olyan dolog, hogy nincs probléma és kreálok egyet, mert ez önmagában A Probléma és másfél hónapja tart ez a dolog.)
Ti mit tennétek a helyemben? Mi lenne a legjobb megoldás?
Soha nem szakítottam még senkivel, most először gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha...? De nehezen visz rá a lélek, holott lehet, hogy nincs is értelme tovább kitartanom és küzdenem, ha ő nem így tesz.
Amikor személyesen találkoztok, hogy viselkedik ?
A beszélgetéskor mi volt a reakciója ?
Személyesen ugyanúgy viselkedik, ahogy mindig. Ott nincs ekkora probléma. Bár tény, hogy kevés a közös program, múltkor is csak a szobában voltunk, amit szintén szóvá tettem neki, közölte, hogy igazam van. De nem változott semmi...
Ugyanez van akkor, ha meg akarom vele beszélni. Végighallgat, közli, hogy igazam van és sajnálja, egy darabig van változás, és megint visszajutunk oda, ahonnan elindultunk azzal, hogy leültem vele beszélni. Én mindig azt mondom, hogy amíg képes változni, addig van értelme küzdeni - de mintha már nem is igazán akarna, vagy nem tudom...
Lassan az agyára fogok menni szerintem, és nem akarom, hogy azt érezze, hogy az "anyja" mossa a fejét... Már alig merek szólni valami miatt, de tényleg zavar és bánt, hogy ide jutottunk.
Figyelj...
Ha nincs különösebb oka a változásának,(pl. haláleset a családban, munkahelyen fokozott stressz, stb...) akkor mégegyszer ülj le vele és határozottan mondd el neki, hogy ha nem változik a helyzet, akkor véget vetsz a kapcsolatnak.
Adj valamennyi időt és lépj, ha továbbra is fennáll ez.
Szerintem egyébként ez lesz a vége.
Kitartás. :)
Nem olyan régóta, éppen ez az... Fél éve. És az utóbbi időben lett ilyen. Nagyjából másfél hónapja.
Ezért gondolkozom erőteljesen, mert ha már hamarabb lett volna ilyen, akkor el sem jutunk idáig. De ha már eddig eljutottunk, akkor nem adom fel olyan könnyen, hiszen nem tudom, hogy átmeneti, vagy mindig ilyen lesz.
Azóta sem reagált egyébként. Nem tudom hova tenni a dolgot.
Az eddigi válaszokat pedig köszönöm! Megnyugtató, hogy nem vagyok hisztis, pedig azt hittem igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!