Mi baja azzal ha netre felteszek magamról pár képet?

Én mondjuk csak Facebookon vagyok fenn, de én is külföldön élek, rengeteg emberrel találkoztam itt-ott, akikkel bejelöltük egymást. Viszont én rendszeresen átnézem az ismerősöket, és azokat, akikkel pl. egy rendezvényen találkoztam, mert ismerős bemutatott, de azóta semmi kommunikáció, sőt már a kózös ismerőssel sem tartom a kapcsolatot, mert máshová költöztem, őket törölni szoktam. Csak mert valakivel egyszer évekkel ezelőtt váltottam 3 mondatot, attól még nem olyan szintű ismerős, hogy kövesse az életem eseményeit. Ugyanígy törlöm azt is, akivel pl. 7 éve nyelvsuliba jártunk egy csoportba pár hónapig, de nem voltunk különösebben jóban, és azóta nincs kommunikáció. Semmi értelme az ilyen ismerősöknek, sokuk évek óta nem is posztol semmit a Facebookra.

8 éve vagyok külföldön, van ismerősöm koreai, bolíviai, amerikai, üzbég is. De az ismerőseim teljes száma alig haladja meg a 200-at, és még így is jó ha a felét érdekli ténylegesen, hogy mi van velem. Az 5000 szerintem is sok. Nem mondom, hogy redukáld le 200-ra, de egy alapos szelektálás ráférne. Szerintem a barátod is megenyhülne, ha elmondanád, hogy átnézed, és csak a tényleges ismerősöket tartod meg követőnek.

Tiszta hülyék az emberek komolyan mondom...szánalmas.

Nekem csak facebookom van, de még oda sem töltögetek fel képeket, nem posztolgatok stb., nem nagyon használom, de még így is azt mondom, hogy neked van igazad. Az ilyen alkalmazások erre lettek kitalálva, hogy meg tud osztani a gondalataidat, véleményedet, élményeidet stb. másokkal. Semmi baj nincsen vele, ha valaki szereti és használja őket, én egyáltalán nem tartom ezt rossz, káros dolognak stb., bizonyos szempontokból még hasznos is. Az egyenesen nevetséges, hogy "biztos nem foglalkozol eleget a pároddal"....röhej, attól, hogy két ember kapcsolatban van és együtt élnek, még nem kell összenőni. Szeretem a páromat, de szerintem bele is döglenék, ha a nap minden percét vele kellene töltenem és mindig ott lihegne a nyakamban...az embernek van saját élete, saját szabadideje stb., amivel azt csinál, amit akar, legyen az telefonozás, filmezés, sport, olvasás stb., teljesen mindegy. A másik pedig a bizalom, ami nélkül szerintem nem működik a kapcsolat. Nekem szerencsére nem volt minden sz@@ron féltékenykedő, irányítgató, hatalmaskodó párom, de az egyik barátnőmnek igen és én akkor megtanultam azt, hogy én ilyen pasival egy percet sem fogok foglalkozni. Néha előfordul (szerencsére nem ilyen, úgyhogy tényleg csak ritkán), hogy a párom is féltékeny és minden baromságot összekombinál a fejében, aminek persze semmi alapja nincsen (pl. meglátott az utcán egy férfi barátommal/ismerősömmel beszélgetni vagy egy férfi barátom/ismerősöm írt nekem)...én ilyenkor megmondom neki, hogy "jó, gondolj amit akarsz, hisztizz meg duzzogj csak, saját magaddal cseszel ki, de ha neked ez kell, akkor csináld, lesz@rom". Én biztosan nem fogom rosszul érezni magam azért mert a másik hülye és minden sz@@rt beképzel, kiforgatja a szavaimat, gázabbnál gázabb sztorikat talál ki magának. Ha neki az kell, hogy emiatt aggódjon, idegeskedjen és kvázi hülyét csináljon magából, akkor tessék, csak nyugodtan, engem nem érdekel, mert én tudom, hogy nem csináltam semmi rosszat, nem csaltam meg és nem is akarom stb., nekem tiszta a lelkiismeretem. Ezeket mindig el is mondom neki, ha nem hiszi el, akkor így járt. Aztán utólag mindig bocsánatot kér, mert ő is belátja, hogy milyen nevetségesen viselkedett. Úgyhogy szerintem ezzel nem érdemes foglalkozni és én biztosan nem mennék bele olyanokba, hogy "csak letörlök pár ismerőst, hogy jobban érezze magát" vagy "kikérem a véleményét, mielőtt felteszek valamit" stb., mert ebből majd szépen lassan az lesz, hogy kb. engedélyt kell kérned mindenhez, megszabja, hogy kivel találkozhatsz, hová mehetsz stb., ami szeritem undorító és ritka egészségtelen, úgyhogy egy percig nem lennék olyan "kapcsolatban".