Ki hogy velekedik errol?

Minden ember máshogy reagál egy traumára. Anyudat lehet ez húzta ki a gödörből, hogy megismert valakit, aki ismét értelmet adott az életének. Ellenkező esetben lehet, hogy megőrült volna.

Az jobban tetszene? A 20 évnyi házasság alatt jól bánt anyud apuddal? Amennyiben igen, akkor nem lehet őt bántai azért, mert fél évvel később új párja lett.

Nyugodtan tarthatod nagyra a nénit, aki fiatalon özvegy lett és nem kezdett kapcsolatba. Belegondoltál, hogy vajon milyen élete lehetett magányosan, mindig a társa után bánkódva, mert sosem tudott túllépni a halálán?

Lehet, hogy anyukád beleugrott egy kapcsolatba, mert megőrjítené az egyedüllét, felőrölné a gyász. Nem tudom, hogy jelentheted ki, hogy te aztán sohasem tennél így. Voltál már ilyen helyzetben? Az írásodból az jön le, hogy nem, szóval könnyű úgy osztani az észt, hogy elképzelésed sincs, mi megy végbe a másik lelkében.

Egyetértek kérdezővel. Ha egy boldog házasságot ilyen tragédia ér, hogy egyik fél meghal azon vagy nagyon nehéz vagy lehetetlen túl lépni, akár 2 akár 20 éve tartó házasság volt.

Én nem tudnék másik férfit hozni a lakásunkba amit mi a két kezünkkel építettünk, a mi saját ízlésünk szerint berendeztük. Másik férfi abban az ágyban, ahol egykor a férjemmel szeretkeztem, aludtam? Kizárt! Kövezzetek meg, de akkor is egyetértek kérdezővel. Kinek a pap, kinek a papné. Ez az én véleményém és nem itélem el azt sem aki másképp cselekszik, mint pl kérdező anyja.

Kérdező:

Remélem anyukád beleszólhat, hogy

*hogy neveled a gyereket

*melyik nap mit főzöl

*mikor szexelhettek a pároddal

*stb...

Mert ha neked közöd van hozzá, hogy (miután felnőttél és kirepültél a 'fészekből') ő mit csinál, akkor neki is joga van továbbra is megmondani pl a fenti dolgokat.