Lányok ti mit gondoltok arról, ha egy pappal járnátok aki 7 évig tanul és nem nagyon engedik ki a szemináriumból. A kapcsolatotok kibírná? Kitartanátok mellette? Esetleg utána?

Én azért nem jönnék össze vallásos emberrel, mert én magam nem vagyok az, nem hiszek se istenben, semmi felsőbb hatalomban. Az, hogy a másik hisz, de nem piszkál vele, addig a pontig oké, amíg nem lesznek gyerekeink. De ha lesznek, rögtön felmerülő konfliktus, hogy én biztosan nem akarnám, hogy vallásos nevelést kapjanak, mert szerintem hülyeség, és nem akarnám ezzel tömni a fejüket. Egy vallásos embernek viszont ez nyilván fontos, és ebben nem igazán van kompromisszum. Épp ezért választottam hozzám hasonlóan ateista párt. Mindketten meg vagyunk keresztelve katolikusnak, a nagyszülők miatt még elsőáldozás is volt, aztán felnőttként egyikünk se hisz. Nekünk nem volt egyházi esküvőnk, és a mi gyerekeink már természetesen nem lettek megkeresztelve, hiába hőbörgött a család. Ez így tiszta ügy, de ha a férjem vallásos lenne, lettek volna gondok.

Nem hiszek abban sem, hogy van bàrmi a halàl utàn. Végleges a tudattalansàg, megszűnök létezni és kész. Azt gondolom olyan lehet mint amikor úgy alszom, hogy nem àlmodok semmit. ( egyébként ez nàlam nagyon ritka). Csak épp a halàlból sosem lehet felébredni. Kívàncsi is vagyok rà. Majd.... Nem félek a halàltól.