Lehet igazság az elméletemben?

Én nem osztom az elméletet! Én 19 évesen mentem férjhez és biztos voltam benne, hogy ő az igazi. Ennek már 15 éve! Előtte 17 évesen volt egy nagyon nagy szerelmem, de mégis tudtam, hogy nem ő az igazi... hogy nem ugyanannyira szeretjük egymást és nem is lehetek mellette boldog. A férjem nem volt ekkora mindent elsöprő szerelem, de kétség kívül az igazi! Akiről tudtam, hogy jó férj és apa lesz és szerelmes is voltam, de nem az a másikért szenvedő szerelmes, hanem a viszonzott szerelmes. Soha nem is csaltam meg, mert nem is érdekelt senki más. Így 15 év után bennem is felmerül néha kísértés a megcsalásra, de csakis az új vágyakozás (szexuális) miatt, nem azért mert ő nem ugyanaz a számomra tökéletes ember lenne. Tehát az igazit is negcsalhatják csupán a szexuális vágyakozás, a hódítási ösztön miatt! 34/N,

Lehet benne valami ( van benne pszichológia 😀), de az én példám az ellenkezőjét igazolja. Én kivártam, nem csaptam bele a lecsóba, 8 év után házasodtam,aztán mégis rossz vége lett,azaz válás.

Az emberek, élethelyzetek megváltoznak. A múltbeli döntéseinket viszont nem tudjuk megváltoztatni, csak viseljük a következményeiket. A jövőnket tudjuk többé-kevésbbé alakítani, de minél idősebbek leszünk, annál több múltbeli döntésünk határolja be ezt is. Ami egy bizonyos élethelyzetben a legjobb döntésnek tűnt, arról kiderülhet, hogy mostani állapotunkban bekorlátoz vagy ellehetetlenít. De akkor se tudunk változtatni rajta, legfeljebb elviseljük a következményeket, vagy megprobalhatunk kibújni alóluk, ki-ki erkölcsisége és vérmérséklete szerint.

Ha azalatt hoz valaki döntést a házasságkötésről, amíg tart a "rózsaszín köd", nagyobb eséllyel válik el, mint azok, akik hagyták lecsillapodni az érzéseiket és "józan állapotban" döntöttek a házasságkötés mellett. Persze, válás bármikor bekövetkezhet, de -ennek ellenére- érdemes megfontolt döntést hozni.