A párom rendszeresen bántalmaz, de nem merek szakítani, mi a megoldás?

Elég komoly önértékelési és anger-management problémai lehetnek a lánynak.

Én amúgy imádtam amúgy az ilyen agresszív, tettlegességre hajlamos barátnőimet, és bár sosem ütöttem meg őket, birkózás szintű bunyóba hagytam magam beleprovokálni, lefogtam őket, a fejük fölé feszítettem a karjaikat, és gúnyosan gügyögtem velük, ahogy erőlködtek, vicsorogtak, rázkódtak, próbáltak harapni, karmolni, ütni vagy rúgni, közben elmondtak mindennek a legtrágárabbul.

Szerintem ilyenkor tudat alatt azt akarják, hogy férfiasan helyretedd őket, éreztesd, hogy fizikailag erősebb vagy náluk. A legtöbb esetben annyira meghatottak, amikor elvesztették a csatát, és megadóan sírni kezdtek, hogy átmentem vígasztaló simogatásba, csókolgatásba, és rendszerint átlagon felüli szex kerekedett a dologból, ami után érdekes módon totál elmúlt minden problémájuk és tökéletes egyetértésben éltünk tovább hetekig.

Abban amit az utolsó ír van igazság, de nem minden esetben. Bár hiába elfogadom a tényt, hogy a legvégső és megkérdőjelezhetetlen eszköz az erőszak, de tényleg nagyon sok mindent meg lehet oldani anélkül. Nekem ilyen esetekben, nem csak barátnőnél soha nem kellett még "birkóznom" sem. Ha valaki ismer, akkor tudja, hogy mindenképpen fölényben vagyok. Nem csak a testi erőmnél fogva, hanem ha én belemegyek valamibe, akkor kétségek nélkül tudom, hogy igazam van. Ha pedig valakiből sugárzik a jogos elszántság és a másikban egy kis kétely is van, akkor azt a csatát már elvesztette.

Én régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy hozzányúljak egy nőhöz, de kerültem már olyan helyzetbe, hogy sikerült úgy feltüzelni, hogy nem csak képes lettem volna megütni, hanem talán még rosszabbat is... Ezt akkor veszekedés közben mondtam is, rettenetesen alpári stílusban. Az illető nő is már tébolyult volt, de rám nézett, a tehetetlenségében elkezdett könnyezni és visszavonult szó nélkül. Felfogta a helyzetet, akármilyen állapotban is volt. Ennek már kb 6 éve, de azóta se tudtam túltenni magam amúgy rajta, hogy ilyet kihoztak belőlem. De a lényeg, hogy ez a hölgyemény verte a barátját, aki amúgy egy ritka gyenge és puhány gyerek volt. De ha nem lett volna az is bepróbálkozott volna ilyenekkel. Ő például olyan típus volt, akinek igenis igénye volt rá, hogy valaki durván vívja ki nála a tekintélyt. De nem mindenki ilyen, van aki csak kaotikus és hisztérikus szimplán.

De ott vannak a latinok is. Rengeteg poén is született ebből, hogy ha a férfi veszekedésnél nem üti meg a nőt, akkor már nem is szereti, mert addig emel rá kezet amíg érdekli a nő.

De akikkel együtt voltam hosszabb távon(bár nem sok), azokkal még veszekedni sem veszekedtem. A legdurvább vita annyi volt egyetlen egyszer, hogy még csak nem is hangosan csak ingerülten mondtam, hogy most fogd be a szád! Vége is lett az egésznek. Bár ebben az esetben igazságtalan voltam, mert csak annyi volt a helyzet, hogy rossz napom volt, akkor éppen megint történt egy gikszer és ingerült állapotomban rosszkor szólt be valamit félig poénból.

A kérdezőnek meg azt mondanám, hogy az egyértelmű, hogy te szereted őt. De akármennyire is fáj ez most neked, amit ő érez az nem szerelem. Sajnos nincs mit tenni, szakítanod kell vele mindenképpen. Lehet ebből az lesz, hogy utána talán elgondolkozik magán és mérlegel, majd utána esetleg tud változni. Ha így lesz, akkor még újra is kezdhetitek. De ennek most véget kell vetni, ha nem is végleg.