Mit tegyek ilyenkor?

Sziasztok! Barátnőmmel 3 éve vagyunk együtt. Pár hónapja észrevettem, hogy furán viselkedik, nem kérdeztem rá, nem beszéltünk róla. Úgy éreztem, mintha nem vonzódna már annyira hozzám, mint régebben. Több, mint 10 éve ismerjük egymást. Mindketten egyetemisták vagyunk, pár napja felhoztam az egyetem utáni összeköltözést, mire ő elkezdte terelni a témát, stb. . Úgy éreztem rá kell kérdeznem, hogy mégis mi a gond, azt mondta ezt nem most akarja megbeszélni, mivel vizsgaidőszak van, szeretné megvárni a vizsgaidőszak végét, mivel nem tudnék figyelni a vizsgákra a továbbiakban. Nem hagyott nyugodni a dolog, rákérdeztem megcsalt-e vagy mégis mi nyomasztja ennyire. Azt mondta nem, nem csalt meg, kérdeztem, hogy akkor velem vannak a gondok? Azt mondta igen, mivel eddig úgy gondolta, hogy egy szinten vagyunk érettség szintjén, de pár hónapja úgy érzi ő már felnőtt, viszont én megmaradtam ugyan azon a szinten, ahol eddig mindketten voltunk, így gyerekesnek tart kicsit. Kérdeztem, hogy szeret-e még, vonzódik-e hozzám, ugyanazt érzi-e mint eddig, azt mondta ezáltal, hogy így érzi, kicsit csökkentek az érzelmek irántam. De még ő sem tudja pontosan mi van, lehet, hogy ez változni fog, még nem szedte össze a gondolatait, hogy mégis mi folyik itt.

Nagyon szeretem Őt, nekem Ő a mindenem, de most kétségbe vagyok esve teljesen. Mégis ilyenkor mit lehet tenni? Meg tudok változni, ha arról van szó, de ehhez lehet már túl késő? Szerintetek ilyenkor mégis mit lehet tenni? Nyilván várni, hogy mi sül ki ebből, de addig?