Mikor tisztázódnak az érzéseim? És miért vagyok mégis ilyen rosszul, miért fáj? Voltatok már ilyen helyzetben, mi lett a vége és nekem mit kellett vna tennem?

A barátommal 7,5 hónapig voltunk együtt. Ő 20, én 17 vagyok.

Ma szakítottunk.

Napok óta kb 3-4 napja vívódtam, nem tudtam eldönteni hogy érzelmileg hogy is állok vele... olykor hiányzott olykor pedig nem.Ezt mondtam is neki... eléggé el volt szomorodva,mert Ő biztosan szerelmes belém, nincsenek kételyei. De kitaláltuk, hogy adjunk ennek az egész dolognak egy kis szünetet, hátha kialakul és az idő majd elrendezi. Találkoztunk tegnap... néha bújtam hozzá, és jó volt vele... Ma is találkoztunk, elmentünk moziba, horrort néztünk, végig fogtam a kezét. Meg-meg csókolt, jól esett, szinte beleremegtem. Aztán sokat nevettünk jó volt vele poénkodni, jól éreztem magam, olyan felszabadultak voltunk.

Aztán a mozi büfénél vette magának a dolgokat én meg közben az árlistát böngésztem, és csak arra lettem figyelmes, hogy kérdezi tőle a büfés csaj, hogy mit kér stb. és röhögtek, mert a barátom nehezen tudott dönteni, a csaj meg mosolygott ezen. Olyan féltékenység fogott el, annyira fájt. Komolyan mondom! De nem szóltam.

Aztán még a film előtt láttam hogy a barátom a telefonját nyomkodja gondolom az anyjának irt-mert vagy vele vagy velem smsezik- arra is féltékeny voltam, hogy "na biztos már talált mást"

Aztán tudtam hogy ez így neki nemjó...ahogyan vagyunk. Így mondtam neki, hogy tudom ez így nem oké neki... hogy se veled-se nélküled kapcsolat van köztünk.

Erre mondja: Hát mit ne mondjak elég furán vagyok.

Nézek rá.

erre Ő: Én mondjam ki? Én nem akarok neked kényszerré válni, tudod hogy én mit érzek, de nem győzködhetlek, ha te nem érzed ugyanezt, ez nem fog menni. Akkor legyen ennyi.

Felálltam, és ennyit mondtam: Majd találsz más lányt...

és eljöttem, nem bírtam vissza nézni.

Tudom nem ezt kellett volna mondanom, de nemtudtam hogyan váljak el tőle.

Azóta itthon vagyok... és nem szólok senkihez, többen kérdezik mibajom, de nem válaszolok.

Csak vagyok. Ülök és nézek, némán szótlanul... eddig nem sírtam, de most már sírok ahogyan gépelek elhomályosodik a betű. Csak a nap és az a pillanat jár a fejemben És Ő. Rá gondolok és "ránk"

És az hogy ürességet érzek... és tudom: HIÁNYOZNI FOG!

És belehalok a féltékenységbe és a jövőn jár az eszem...és azon hogy mi lesz vele...

Nemértem magam, nem tudom hogyan jutottam idáig, nem tudom mi van velem. Csak azt tudom, hogy mégis rossz a szakítás, és nem azért mert ő mondta ki. Az talán nem is érdekel hogy ki mondta volna ki...

Ez az egész helyzet. Elengedtem, mert nem tarthatom így magam mellett, tudom jól. De belehalok a féltékenységbe és a fájdalomba ha arra gondolok, hogy mással legyen... és nem tudom nélküle elképzelni a jövőmet. És terveztünk egy közös nyaralást hónap végén, és én úgy szeretném vele... én nagyon mennék.

Annyira hülyén érzem magam, azthiszem most fordultam magamba. Mikor fognak tisztázódni bennem az érzések, hogy mit érzek iránta? Mikor lesz jobb?